A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

A húszas években tehát kezdett kirajzolódni a néprajz, a régészet és embertan együttműködésének a körvonala. Kétségtelen, hogy ebben elsősorban az játszott nagy szerepet, hogy 1924. február 16-án BARTUCZ a Néprajzi Múzeumban szakdíjnoki megbízást, 1926 júniusától pedig múzeumi őri (muzeológusi) kinevezést kapott (FARKAS 1985). Ez új fellendülést jelentett az antropológiának (24). Nagyon jelentős volt BARTUCZ szakirodalmi tevékenysége, aki ebben a tíz évben 92 különböző cikket jelentetett meg, melyek vagy konkrét kutatási eredményekről számoltak be, vagy külföldi szerzők munkáit, külföldi kongresszusok tapasztalatait ismertették. Különösen fontosak voltak a pár soros beszámolók, melyek a külföldi antropológusok tevékenységéről, új intézetek létrejöttéről, személyi változásokról tudósítottak, mert biztosították az antropológiával foglalkozó hazai kutatóknak a világban folyó események gyors megismerését. De sokat tett BARTUCZ azért is, hogy az antropológia érdekességeit, új eredményeit a nagyközönséggel megismertesse. Nagyon sok napilapban jelent meg tudósítás a hazai embertan témaköréből, eseményeiről. Igyekezett rádöbbenteni a közvéleményt arra is, hogy a magyar antropológia milyen nehéz helyzetben van, amit például a Néprajzi Múzeum költöztetésével kap15. kép. Bartucz Lajos Móra Ferenccel 1927-ben (Móra csokornyakkendővel) 109