A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

7. kép. Jankó János KÉVE—FARKAS 1971) JANKÓ kiadványát (JANKÓ 1900). Pedig JANKÓ is három hónapon át tanulmányozta 1898-ban az osztjákok embertani jellegeit (ORTUTAY 1979, LIPTÁK 1968) és rendkívül jó felkészültséggel sokat és nagy munkabírással dolgozott. Nagy veszteség, hogy 1902-ben, 34 éves korában meghalt. Talán kissé elhamarkodott következtetései a korabeli tudomány színvonalával is magyarázhatók (ORTUTAY 1979.) Munkája még ennek ellenére is biztosan több biológiai alapot tartalmazott volna, mint az a könyv, amely 1902-ben jelent meg és a magyarországi „népfajok"-at tárgyalta (BALOGH 1902). Mindenesetre TÖRÖK-nek PÁPAI-val, HERMAN-nak JANKÓ-val folytatott polémiája odavezetett, hogy a századforduló két tehetséges antropológus reménységét vesztette el a tudomány. A magyar antropológia megszületéséért, az embertani tanszék és múzeum létrehozásáért, felszereléséért folytatott küzdelem, mint láttuk még az őt támogatóival szemben is folytatott harca végül is felőrölte TÖRÖK AURÉL idegrendszerét. Már 1898. október 17-én egészsége helyreállítása céljából két hét szabadságot kért (105). Más helyen meg nem értéséről panaszkodik, mondván, hogy „20 év alatt egyszer sem részesült hivatalos kiküldetésben" (51). Az 1907—1908-as tanévben az egyetem rektora volt, de ezek az évek megviselték szervezetét, régi érelmeszesedése, asztmája, főütőértágulata ismét problémákat okozott. 1908 szeptemberben egy hónap szabadságot kért, hogy az Adrián, illetve Bécsben gyógyíttassa magát. Az 1908— 1909-es tanévet azonban részint ágyban, részint szobában kellett eltöltenie. Jóllehet 1909 őszén ismét megkezdte előadásait, de ez a megerősödés csak látszat volt (34). A tragédia 1912. szeptember 2-án, a genfi antropológiai kongresszus megnyitásának m