A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

előestéjén bekövetkezett, amikor telve munkakedvvel és tervekkel elragadta a kérlelhetetlen halál. TÖRÖK érdemeiről volt tanítványának és munkatársának, BARTUCZ-nak a feljegyzéséből szerezhetünk információt. Szerinte „TÖRÖK közel négy évtizeden át egyedül képviselte és művelte a magyar antropológiát. Munkássága külföldön is nagy hatást gyakorolt. A semmiből hatalmas gyűjteményt, intézetet és múzeumot hozott létre, amely rendezve és hitelesítve egyik forrása lehet a magyar antropológiai kutatásoknak." Az elsők egyike volt a darwinizmus és az emberszármazástan hazai hirdetőinek (25), amit az is bizonyít, hogy DARWIN „Az ember származása" című munkáját ENTZ GÉZÁ-val lefordíttatva már 1884-ben magyarul megjelentette (DARWIN 1884, RAPAICS 1953). 8. kép. Bartucz Lajos 1910-ben Más helyen BARTUCZ a következőket jegyezte fel volt professzoráról: „Működése nagy fellendülést, műszer- és gyűjteménygyarapodást jelentett, ásatásokat, kiállításokat szervezett, kapcsolatai voltak külfölddel, sok külföldi látogatója volt. De szélsőséges volt, mert túlhajtásai voltak, túlérzékeny, hirtelen haragú volt, összekülönbözött azokkal, akik támogatták volna (HERMAN OTTÓ, WLASSICH GYULA, RÉTHY LÁSZLÓ, JANKÓ JÁNOS), túlméretezett mindent. Előadásai érdekesek, változatosak, nagy kört öleltek fel, de rendszertelenek, a gyakorlatozók magukra utalva" (29). TÖRÖK-öt „...külföldön még jobban ismerték s főleg jobban becsülték mint idehaza, ahol a legtöbben a szeszélyes tudóst s egyoldalú csontanthropologust látták benne. Igaz, hogy (sokszor) nem volt éppen behízelgő ter100