A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán. Műgyűjtés Szegeden II.

tekintenék, mert célom az volt, hogy a műalkotások által keltett örömömet megosszam másokkal is."

24 Ha e tárlat anyagát a XIX—

XX. századi hazai művészetünk fejlődéstörténetébe próbáljuk beágyazni, úgy Telepy Károly itt látott Vízesés с képét kell elsősorban megemlítenünk. E mester egyike volt azoknak a romantikus tájábrázolóinknak, akik a Bach-korszak elnyomása alatt, a magyar tájak szépségeinek feltárásával a hazafias érzést is táplálni kívánták honfitársaikban. A szolnoki művésztelepen is tevékenykedő Deák-Ebner Lajos (Szolnoki vásár) és Spányi Béla (Utolsó gólyák) egy-egy rájuk jellemző vásári jelenettel, illetve tájábrázolással voltak itt képviselve. A Munkácsy nyomdokain haladó táj- és népéletkép festőink közül, Nádler Róbert finoman kidolgozott Női fej-évei szerepelt, amely résztanulmánya a szegedi múzeumban lévő befejezett (A baba alszik c.) művének. Kortársának, a helyi tanácsháza és színház mennyezet-freskóit festő Vajda Zsigmondnak falusi témájú képeivel (Tanya libapásztorral) találkoztunk. Rajta kívül még Góth Móric (Présházak), Czencz János (Sárközi lányok) és Glatter Ármin (Söprögető no) is Münchenben kezdték meg képzésüket, majd hazatérve olyan jellegű táj- és figurális kompozíciókkal szerepeltek a Műcsarnokban, mint amilyeneket e tárlaton is láthattunk tőlük. A konzervatívvá lett századvégi akadémizmussal szembenálló nagybányai iskola alapítói közül, Iványi-Grünwald Béla hangulatteljes képe, a tekitélyes méretű Nagybányai hegyoldal, e tárlat főműveinek sorába tartozott. A magyar művészet megújhodását a nagybányai festők indították el. Az ő plain-air piktúrájuknak, a kezdetétől máig szólóan sok a kamatoztatójuk. így az egykor Nagybányán tanult Soproni Horváth József is, akitől egy jól jellemzett Női fej-et Őriz e gyűjtemény. A régebben és a közelmúltban elhunyt szegedi mesterek derűsebb vagy komolyabb témájú vásznai, szintén a természetelvüség jegyeit hordozzák magukon, ami közvetlen vagy közvetett nagybányai festői indításra vall. Képeiken, hol Réti István lélekanalízisét érezzük, mint Heller Ödön (A betegkezű nő) és Dinnyés Ferenc (Éjjeliőr) által festett itteni férfi és női arcmásokon, hol meg Ferenczy Károly meleg kolorizmusát véljük sugározni, amint ezt Nyilasy Sándor (Vasárnap délután) és Dorogi Imre (Tehenek) falusi ábrázolásain észlelhettük. Másoknál pedig Hollósy Simon ezüstös tónusai idéződnek fel, melyet Károlyi Lajos és Erdélyi Mihály intim udvarbelsőket megjelenítő lírai hangú festményeinél tapasztalhattuk. Nem hagyjuk szó nélkül, hogy — a már említett — dr. Völgyesi János gyűjteményéből, Károlyi Lajos: Dinnyevásár és Lápossy-Hegedűs Géza: Léda hattyúval с festmények a Joó-kollekcióba kerültek. Végül még néhány elhunyt szegedi művész képeire utalva, Jánoska Tivadar: Zebegényi-táj-át, Csizmazia Kálmán: Öreg cigány, с pasztelljét, Tápai Lajos: Nagymosás, és Vlasics Károly: Tájkép с alkotásait Őrzi e figyelemre méltó kollekció. A kiállításnak több mint felét az alföldi művészek alkotásai tették ki. Ez természetes is olyan Szegeden élő, a sík vidék szerelmesévé vált embernél, mint Joó József, aki gyűjtő szenvedélyének tanulságos indítékairól a tárlat—idézett — katalógus-előszavában vallott. Az alföldi mestereink sorát Tornyai János műveinek méltatásával kezdjük. Az itt bemutatott Gémeskút és Alföldi táj boglyával с képével megütötte azt a dramatikus hangot, mely az egykori viharsarki festők alkotásait oly jellegzetessé teszi. Az о súlyos veretű tájábrázolása Endre Béla Tisza-parti füzes-énéi már enyhültebbé válik. Ma már teljesen egyértelmű, hogy az alföldi mesterek törekvéseit senki sem értette meg jobban, mint Kohán György. E nagy művész belső feszültségét kifejező 24 Joó J. műgyűjt. kiáll. 1976. aug. Szeged, Juhász Gy. Műv. Közp. Lep.-kat. Bev. Joó J. 2. 338