A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán. Műgyűjtés Szegeden II.

három festményét, köztük a mély érzelmű Vigasztalás с képét tudhatja magáénak a Joó-gyűjtemény. A vásárhelyi hagyományokhoz kötődő mai festők sorából, a Budapesten élő, de helyi születésű Kurucz D. Istvánt (Tanya ősszel) említjük meg elsőként, akit épp úgy az alföldi parasztság és annak táji környezete ihletik termékeny munkásságra, mint a Tornyai pátriájában otthonra lelt, nála fiatalabb Fejér Csabát (Ablak), és a Vásárhelyen napvilágot látott Csikós Andrást (Tanya), akitol ugyancsak tipikus tanyarészleteket láthattunk ezen a kiállításon. A kortárs délalföldi festőkhöz tartozik a gyulai Koszta Rozália is. Lényegre szorítkozó paraszt-portréját (Imre bácsi), a modelljével való együttérzése tette hitelessé. A fővárosban élő művészek közül, a közelmúltban elhunyt Molnár C. Pálnak öt festménye volt a Joó-gyűjteményben, melyek egyrészt a női test (Akt) szépségét, az anyaság gondolatát, másrészt a mester által a valóságban látott (Kazlak) és a fantáziája révén teremtett tájábrázolások dekoratív látványszerűségét tükrözték. Egyéni tárlataikkal már városunkban is szereplő mai budapesti festők közül : P. Bak János itt bemutatott sajátos stílusú paraszti világában (Falusi utca), valamint Szabó Vladimir kissé regényes, romantikus életképében (Szüreti felvonulók) gyönyörködhettünk. Úgyszintén Csáky- Maronyák Józsej'világos tónusú balatoni tájai (Horgásztanya) és Imre István atmoszférikus hatású környezet-ábrázolása (Zsenyei kastély) érdemelnek figyelmet. A tárlat nem nagy számú plasztikai anyagát felidézve Beszédes János olvasó parasztot megjelenítő kisbronzát említjük meg. A Vásárhelyen és Szegeden is egyaránt tevékenykedő Pásztor Jánostól egy bronzból készült Beethoven-fej került bemutatásra, mely valószínű, hogy az 1927-ben létrehozott martonvásári Beethoven-emlék egyik tanulmányfeje. Kowalczevszky F. J°.-től, a hálaadó paraszt с kisbronza volt látható. A szegedi Hősök-kapujának egykori katonaábrázolójától, Lőte Évától, a Nő vázával с bronzszobrát, helyi művészetünk doyen-jétől, Tápai Antaltól pedig a rézlemezből formált Madách-portréját szemlélhettük meg. E kiállítás záradékához, illetve a Joó-gyűjtemény további sorsához hozzátartozik az a lényeges fejlemény, hogy 1982 tavaszán Joó József elhatározta, hogy értékes gyűjteményének nagy részét Szegeden kívánja közkinccsé tenni. Annak a városnak közgyűjteményében akarta elhelyezni kollekciója gerincét, ahol élete többik felét töltötte. Tekintélyes anyagából 24 festmény és 5 szobor úgy került a Móra Ferenc Múzeum állományába, mint—a már említett—Lucs-gyüjtemény, vagyis a Csongrád megyei tanács által folyósított életjáradék ellenében. A helyi közgyűjtemény tulajdonába jutott alkotások egy-két mű kivételével megegyeznek azzal a Joó-féle kiállított anyaggal, melyet fentebb ismertettünk.

25 A legutóbbi helyi kollektív műgyűjtő-bemutatóra 1979 augusztusában került sor az itteni Juhász Gyula Művelődési Központban, amikor is a Szegedi Műgyűjtők Klubjának 5. kiállítását tárták a közönség elé. A tárlat katalógusában

26 lévő műtárgyjegyzékből megtudhattuk az újjáalakult klub tagságának személyi állományát, mely szerint : dr. Apró Ferenc, dr. Apró László, Balogh János, dr. Bán Miklós, dr. Csongor Győző, Cziner István, dr. Demény Alajosné, Kátai Károly, Klement Géza, dr. Kovács József, dr. Laczó Katalin, dr. Miklós Ferenc, Morvay Sándor, dr. Nagymihály Sándor, Szabó Endre, dr. Szántó Vince, Tarkó István és Tóth Péter régebbi és újabb tagokból 25 Szelest Zoltán: A múzeum új alkotásai. Délm. 1982. márc. 10. 26 A Szegedi Műgyűjtők Klubjának 5. Kiállítása. Szeged, 1979. aug. Juhász Gyula Művelődés Központ. Katalógus. Bev. : Apró Ferenc. 339