A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szűcs Judit: A kásák, a lepények, a kenyér és a tésztafélék Szentesen

A kenyeret férfiember szegte meg. Sete (ti. bal) kézzel nem volt szabad felvágni a kenyeret. A kenyérre a reformátusok egy része is keresztet vetett. Ha vendég jött a házhoz, legalább kenyérrel kellett megkínálni. (Nemes Sándorné Szűcs Margitot is így tanította a nagyapja; vö. még a szövegmutatvánnyal.)

57 A szentesi piacon kenyérsütőgető asszonyoknak nevezett, a parasztcsaládok jövedelem, föld nélkül maradt asszonyai, lányai sütötték, árulták a kenyeret az 1920-as évek végéig.

58 A városban közszájon forgó, kevéssé ismert kenyérrel kapcsolatos fordulatok közül idézünk. „Álgyon még a Bullás-féle meleg cipót" — mondták a város egy részében, ahol Bullás péket ismerték, kenyerét ették.

59 A Kisérben „Olyan vagy hozzám, mint egy falat szegvári kenyér" — megjegyzéssel nyugtázták a családtagok egymás viselkedését némi iróniával

60 (Mindkettő' Szűcs Imre közlése). Mindennel, mindenhez ettek kenyeret, a szükség alakította a szokást, az ízlést így, ez volt a legkönnyebben, legnagyobb mennyiségben megtermelhető' táplálék.

61 A leveshez, a levesbe, egytálételhez is vagy harapták vagy beledarabolták a kenyeret.

62 A kisült kenyér további ételek készítésének alapja lehetett. Reggelire, vacsorára szárazabb kenyérből pirítóst, „pirítust" készítettek, a kemence tüzénél megpirított kenyeret bekenték fokhagymával, zsírral. A felvert tojásba mártott kenyeret zsírba megsütötték, bundás kenyérnek hívták, fó' étkezések második fogása volt és maradt is. A kenyértésztából, annak sütésével egy idó'ben készülhetett azonnali fogyasztásra cipó, bodag, lángos, rongyos kapca, lepény. A cipó a kenyértó'l csak nagyságban tér el. Szopkáné 10—15 dekásakat sütött, Rúzs Molnár Lajos anyja tizenegy cipót sütött, ,,a picinek picit, a másiknak nagyobbat, úgy sorba". Kettévágták, melegen ették.

63 Általában annyit sütöttek, ahány gyerek volt. A bodag, zsírosbodag a maradék vagy meghagyott kenyértésztából zsírral, esetleg töpörtó'vel összegyúrva készült. Helyenként köménymagot tettek rá. Beirdalták, lábasban megsütötték. Míg a sósbodag, tojásbodag kelesztetlen tésztából készült, a zsírosbodag kelesztettbó'l sült. A bodagnak Szentesen egy harmadik jelentése is volt, van : a keletlen, sületlen kenyeret hívják így.

64 A kenyértésztából kiszakított darabot nyújtófával elnyújtották, bevetették a kemencébe (vö. a szövegmutatvánnyal). A kisült tésztát — esetleg ruhába csavarva kis ideig puhították — melegen zsírral megkenték vagy megtejfölözték. A szó eredeti jelentésére utaló sütésmódot mondja el Kormányné : „Mikor égëtt a 57 Török Károly 1868. 297., Ecsedi István 1935. 260. A vendéget legalább kenyérrel kínálják. 58 MNL 3. 1980. 150. A kenyérsütőnő szócikk., MNL 4. 1981. 510. A sütőasszony szócikk. A két szócikk azonos és egymást kiegészítő adatokat is tartalmaz. Szentesi változata Szűcs Judit 1979. 52—54. 59 Papp Imre 1969. A dolgozat végén „Álgyon-meg a meleg cipó!" — formában említi. 60 Szegvár Szentes Alsópárt és a Kisér nevű részétől 6—8 km-re található, a nevezett városrészekkel kapcsolatot tartó falu neve. 61 Kurt Lewin 1972. 336—344. 62 Papp Imre 1969. 4. számú melléklet 12., 25., 32. 63 Kisbán Eszter 1966. 314. Nem a kisméretű kelesztetlen kenyér emlékének, hanem a magasabb társadalmi rétegek szokása átvételének tartja a cipó készítését és fogyasztását. — Ecsedi István 1935. 267. A cipó készítése, fogyasztása azonos. 64 TESZ 1967. I. 317. A bodag szócikk „a kenyértészta maradékból készült, szárazon megsütött lángos." „Ismeretlen eredetű." Ez a bodag egyik szentesi jelentésével sem azonosítható. — Kisbán Eszter 1968. 72. A XVII. századnál nem korábbi tájnyelvi szóként határozza meg. 71. „Rosszul sikerült kenyér." 60