A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szűcs Judit: A kásák, a lepények, a kenyér és a tésztafélék Szentesen

A vöröskanta (Kátiné), vászonfazék a vízmelegítésre kellett, széklábra a dagasztóteknó't tették, keresztfára a szitát rakták. A lapocka a tészta felveréséhez kellett, a tésztavakaróval kaparták le a teknő oldaláról az odaragadt tésztát, szakajtókosárba mérték és melegítették a lisztet, kelesztették a kiszakított tésztát, a szakajtóruhát a kosárba tették, sütó'abrosszal takarták le a teknőben a kelő tésztát. Sütőlapáton vetették be a nyers tésztát a kemencébe, és szedték ki a kisült kenyeret. A fűtés eszközei : a lapát és a piszkafa. A kenyérsütés menetét Szopka Mihályné tudta részletesen, pontosan, összefüggően, nyelvileg is élvezhetőén elmondani; tőle idézzük vázlatosan. ,,Este fél marék párkorpát, a párt mëgàsztattuk már hat órakor. Este kilenckor került sor a kovászolásra. Először mekszitáltuk a lisztet, ekkorára a párkorpa mëkkelt... a lisztből ijen (mutatja) gátat csináltunk a teknőbe, rátettük a keresztfát mëg a szitát, a szitán keresztül szűrtük a párnak a levit, az ëty két-három liter vízbe vót. Azzal a vízmennyiséggel... galuska keménységűre kivertük, mígcsak nem putty ogott. Mikor kész vót, ászt jól letakargattuk először abrosszal, utánna dunyhával ... Amikor letelt a hat órahossza (vagyis megkelt a tészta), akkor felkelt az embër. Ëty fél marék sót számoltunk, egy kosár liszthën, ... megmelegítve rászűrtünk annyi vizet, amennyit a liszt felvett, ...és azt dagasztottam egy óráig. Mikor mán jól putty ogott a tészta, ojan ëgy órahosszáig állni hatytuk, újra ledagasztottuk utánna."

52 ,,A könyérnek úgy këllët fűteni, ... az egyik ódáinak mindig tisztának kölött lenni. ... Addig këllët fűteni, hogy lapáttal vagy piszkafával elnyúltunk, akkor szikrázott." A fűtést férfi családtag is végezhette. Míg fűlt a kemence, ,,kiszakítottuk a kenyeret, kerekre hajtottuk, gyúrtuk ... és akkor a szakajtóruha a kosárba vót beletéve, beletettük a tésztát, és akkor szépen mëkkelt, amire bë vót fűtve." „És amikor bevettetük, rátettük a lapátra, felváktuk a kenyeret nagy kés sel." A vetést, a kenyértésztának a sütőlapáton a forró kemencébe berakását, ami ügyességet, gyakorlottságot kívánt, az anya, az idősebb asszony csinálta. Még akkor is, ha nem ő dagasztott.

53 A lányokat úgy tanították, hogy addig kell dagasztani, még a gerinc nem csöpög. ,,A száját még akkor se tettük fël tejjesen, ... amikor felgyütt a kenyér, akkor feltettük a száját (a szentesiek általában úgy mondták az előtét), akkor tuttuk, hogy két és fél óra múlva kész, akkor kiszettük. És akkor mëgmozsdattuk. ...Ez vót az összes ragyogása." ,,A jó kelt tészta puha ...és rugalmas vót, ... szép, ovális alakú vót és magas, hátrafelé bukott. Ahogy fêlhasatt, azok a szálak sejmësen hasattak föl, ... valósággal szálasra foszlott a bele.

5i A kenyeret a kamrapolcra, kasba tették. A kenyér részei : a felhasadt, magasabb része az eleje, a másik része a hátulja, ha megszegték, a pilléjét,

55 SL világosabb, szétnyíltabb részét vágták le; a pilléjéből, a pillésit kérték, majd karéjt, darabot vágtak. A kenyérnek haja, bele, bélé

56 volt. (bélé Rúzs Molnár szerint). / 52 Talán szemérmességből nem szerepel az alföldi tájmonográfiákban, akár táplálkozás, akár szokás-leírásokban a következő jelenet: „A gazda hajnalba kiment hugyozni, körülnézett, megnészte a disznókat is. Az asszony meg várta az ajtóba csípőre tett kézzel. Mikor mán nem győzte várni, mekkérdezte: —• Baszik, kend, vagy dagasszak?" Nemcsak szentesitől, hanem az Alföld más vidékéről is hallottam. (Az adatközlőket — kívánságukra nem nevezem meg.) 53 Kisbán Eszter 1966. 288. Ez a munkamegosztás országosan érvényes. 54 Bálint Sándor 1977. 117. A selyemcipó elnevezésben él a hasonlat a szegediek ajkán. 55 Kisbán Eszter 1966. 342. A pille elnevezés az egész Alföldön egységes terminológia. 56 Papp Imre 1955. 9. „Majd kiesik már a belünk." A mai szentesi köznyelvben mér nem ejtjük így. 59