A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Révész László: Voltak-e nagycsaládi temetői a honfoglaló magyaroknak?

tént meg. Úgy vélem, Bodrogszerdahelyen is egy, a karosi II. temetőhöz hasonló lelőhellyel számolhatunk. Teljes feltárása komoly nyeresége lenne e korszak kutatásának. Még ennyit sem tudunk a szőlőtelepítés során teljesen elpusztított bodrogvécsi temetőről.

44 A megmentett leletek - köztük egy pompás tarsolylemez - több tucat gazdag sír megsemmisítéséről tanúskodnak. A lelőhely temetőként értékelhetetlen. Mindössze 8 sír maradt ránk a homokbányászással tönkretett kisdobrai temetőből, igaz, Dókus Gy. leírása alapján itt legalább a hozzávetőleges temetőtérképet elkészíthetjük.

45 (10. kép) E szerint központi helyen egy veretes övvel, tegezzel, lóval elhantolt férfi nyugodott. Tőle nyugatra 4 szerényebb mellékletű, ló nélküli sír látott napvilágot (3 férfi, 1 nő), keletre egy szablyás, baltás lovas férfi, egy közepesen felékszerezett nő (2 hajkarika, 2 kisméretű kettős csüngő, 2 huzalkarperec, 9 dirhem, ló, lószerszám) s egy magányos koponya edénnyel és sodrott nyakpereccel. Hogy e temető is több sírt tartalmazott eredetileg, arról a szórványként előkerült 3 kengyel és szablyatöredék tanúskodik. A nagykövesdi lelőhely pusztulásáról a földön heverő ember- és lócsontok, szablya, lószerszám és verettöredékek tanúskodtak.

46 Sárospatak határából két temetőről is van tudomásunk, a Baksa-homoki részben, illetve az Apró-homoki, mely teljesen elpusztult.

47 Rangos temető hírnöke lehet a szőlőrigolírozás során napvilágot látott szinyéri sír (rozettás lószerszámveretek, pántkarperec, zabla), környékének részletes átkutatása a mai napig nem történt meg.

48 Hasonló a sorsa a szakirodalomban jól ismert, vezéri sírt is rejtő tarcali lelőhelynek.

49 A sort folytathatjuk Tiszatardos, Zalkod, Zemplénagárd

50 leleteivel. E futólagos áttekintés is meggyőzhet bennünket arról, hogy X. századi emlékeink kutatása - másfél évszázaddal a honfoglaláskori leletek közzétételének kezdete után - még mindig gyermekcipőben jár. Ha feltételezésünk igaz, s a Felső-Tisza vidékén egymástól néhány száz méternyire fekvő, két-három temetőből álló temetőcsoportokkal kell számolnunk, a helyzet még rosszabb: egyetlen ilyen, teljesen feltárt egységgel sem rendelkezünk, a karosi temetőket is beleértve. így aztán minden értékelési kísérlet komoly nehézségekkel jár. Ezt csak fokozza, hogy a már előkerült sírok, temetőtöredékek közzététele is egyre késik. Úgy vélem azonban, néhány következtetés e csekély forrásbázisból is levonható. Kutatásunk már közel száz éve fefigyelt arra, hogy a tárgyalt terület honfoglalás kori leletei sok vonásukban eltérnek a Kárpát-medence más régióiban feltártaktól. A jelenség kielégítő magyarázatával mind a régészet, mind a történettudomány napjainkig 44 Szendrei János 1898. 7-14., Dókus Gyula 1900. 39-46. 45 Dókus Gyula, i. m. 52-60. 46 Uo. 50-52. 47 Szendrei János 1903. 303-304., Kalicz Nándor 1957.167-169. 48 Hampel József 1907.144-145. 49 Jósa András 1895. 75-76. 50 Tiszatardos: Fehér Géza - Éry Kinga - Kralovánszky Alán 1962. 80., Zalkod: Jósa András 1914. 178., Kiss Lajos 1933-34. 217-18., Zemplénagárd: Hampel József 1907.100. 624