A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Révész László: Voltak-e nagycsaládi temetői a honfoglaló magyaroknak?
adós. 51 Miután más dolgozataimban már részletesebben kifejtettem e kérdésre vonatkozó nézeteimet, 52 e lapokon azoknak csak rövid összegzését adom. Véleményem szerint e temetőkben a férfisírok magas aránya, a harcosok túlsúlya nem vérségi alapon, hanem mesterséges szervezés útján jött létre. Úgy vélem, bennük láthatjuk a 10. század első fele magyar nagyfejedelmei kíséretének tagjait. Kisebb-nagyobb rangú vezetőik a már említett rangjelző tárgyakkal (szigorú rend szerint!) ellátott vitézek lehettek, főnökeik pedig azok az előkelők, akiknek sírjai Zemplénben, Bodrogszerdahelyen, Karoson, Kenézlőn, Tarcalon, Rakamazon, Geszteréden és Eperjeskén láttak napvilágot. Rangjelző tárgyaik közé tartoztak az ezüst veretes övek, arany- vagy ezüst veretes szablyák, esetenként a tarsolylemez, a díszes lószerszám. Újabban sikerült rekonstruálni a szintén hatalmi jelvénynek számító készenléti íjtartó tegezeket, melyeken a kündü jelét, a napszimbólumot hordták. A hitelesen megfigyelt vezéri sírok, de még a kisebb rangú vezetők temetési szokásai is részletekbe menő egységet mutatnak: szablyájukat megfordítva, hegyével a koponya felé helyzeték bal karjuk mellé, s övüket vagy lecsatolták, vagy lelógó végét hajtották vissza a bal felkar mellé. 53 E vezéri sírokhoz hasonlók a Kárpát-medence más részein nem bukkannak fel. A bennük nyugvók a fejedelem szabolcsi-zempléni udvarában éltek, s központi szállásaik is ott lehettek. A temetőkből, melyek magukba fogadták hamvaikat, előkerültek asszonyaik, gyermekeik, házi szolgáik, s az őket kísérő - helyzetüknél fogva többnyire nőtlen - harcosok is. A nők s a közrendű harcosok viselete, fegyverzete is éppoly egységes, mint vezetőiké. Ez mindenképpen ellene mond a katonai kíséret heterogén voltáról vallott elképzeléseknek. Ez igaz lehetett a 10. sz. végén - 11. század elején, de a történeti forrásokból ismert képet automatikusan visszavetíteni a honfoglalást követő évtizedekre, úgy tűnik, nem lehet. Amennyiben e temetők valóban a fejedelmek katonai kíséretét rejtik, bennük aligha számolhatunk nagycsaládokkal. Ez esetben azt kellene ugyanis feltételeznünk, hogy a fejedelmi hatalom bázisa néhány tucat, vérségi alapon szerveződött közösség volt. Hatalmát ez jelképessé, ingataggá tette volna, s ennek feltételezésére nincs semmi okunk. A jól szervezett, egy kézben tartott kalandozó hadjáratok ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják. 54 S végezetül bizonyságként szolgálhat erre e temetők 10. század közepén történő hirtelen felhagyása. Ennek pontos okát ma még nem ismerjük, a tény azonban vitatha> tatlan. Miután alig valamit tudunk a 10. századi Kárpát-medence belső hatalmi viszonyairól, nem elképzelhetetlen: Az Árpád-család azon ága, mely addig a hatalmat birtokolta, valamilyen ok miatt (a kalandozások során elszenvedett vereségek, s hadere51 A századfordulón a honfoglalás útvonalához próbálták kötni e leleteket. Jósa András 1901. 129131., 161-164., majd a trónvárományosok itteni szálláshelyéhez, erről legutóbb Dienes István 1986. 92-114. E hagyatékot Mesterházy Károly még néhány éve is a kabarokhoz kötötte: 1980. 36-39. A kabarkérdésről összefoglalóan L. Fodor István 1986. 99-114. 52 Révész László 1990. a., Révész László 1990. 53 A karosi H/52, és IH/11. sír mellett volt ilyen helyzetben a szablya és az öv is. Ugyanígy feküdt a szablya és az öv a zempléni sírban: V. Budinsky-Kricka - Fettich Nándor 1973., a veretes öv pedig a kenézlői 10., 11., 16. sírban: Jósa András 1914. 312., 318., 324. a kenézlői II. temető 46. és az 50. sírban: Fettich Nándor 1931. 96., 100., a bashalmi I. temető 10. sírjában: Dienes István, 1956. 248. 54 Györffy György 1984. 651-716. * 625
