A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Hatházi Gábor: A perkátai kun szállástemető (Előzetes beszámoló az 1986–88. évi feltárásokról)
lőhelyük és lelőkörülményeik pontos ismerete, és a szakszerű ásatási megfigyelések hiánya eleve gátat szab a kutatásoknak. Ráadásul e leletegyüttesek minden esetben csonkán, hiányosan kerültek múzeumba. Lehetőségeink még ennél is behatároltabbak a korai, nomád jellegű szálláshelyeket illetően. Jóllehet a 11. század óta a steppei kunokra is mindinkább az összetett gazdálkodás és félnomád életforma vált jellemzővé, s állandó téli szállásokkal már a magyarországi megtelepedés után közvetlenül is számolni kell 4 ; ha hihetünk a korabeli oklaveles forrásoknak, vándorló kun aulok szórványosan még a 14. század derekán is léteztek. 5 Tudományos ismereteink és technikai lehetőségeink mai szintjén még reménytelen ezen ideiglenes jurtatáborok régészeti felismerése. Ezért a kutatásnak be kell érnie a már letelepült népesség 14-16. századi állandó szállásainak (faluhely és a hozzá tartozó templom körüli temető) megtalálásával, szisztematikus feltárásával. 6 A Perkáta-Kőhalmi dűlői temető ez utóbbi lelőhelyek sorába tartozik. 7 A lelőhely A lelőhely Perkáta község (Fejér megye, volt dunaújvárosi járás) belterületétől kb. 1,5 km-re DNy-ra, a Külső- vagy Második Szőlőhegy néven is ismert Kőhalmi dűlőben található (1. és 3. kép). Az egykori falu a Mélykúti-vízből táplálkozó vizenyős laposok közé félszigetként benyúló, ÉNy-DK irányú löszháton települt meg. Kiterjedése - a felszíni leletanyag szóródása alapján - nagyjából 800x200 m, a dombgerinchez igazodó tengellyel. A lelőhely északi részén, a dombhát legmagasabb pontján bukkantunk a templomra és a hozzá tartozó temetőre (1. kép). 8 Az ásatás eredetileg leletmentésnek indult, a lelőhely nagyfokú veszélyeztetettsége folytán. Az előkerült leletanyag mennyisége és minősége azonban indokolttá tette a minél teljesebb igényű feltárást. Az 1986-88. évi munkálatok végül az árokkal (2-3. 1985. 98-99., Selmeczi László 1982. 725-728., 1985. 79-80., Bennük további, bővebb irodalmi tájékoztató. Időközben publikált, újabb sírok: Balotapuszta, Kiskunhalas-Inoka, Pálóczi Horváth András 1989 b. 95148. 4 Selmeczi László 1988.177-188. 5 Pálóczi Horváth András 1974.256. 6 Pálóczi Horváth András rendszerének B. és C. csoportja. 1985. 96-97., 99-100. Jelentősebb ásatások eddig Túrkeve-Móricon (Méri István), Szeged-Ötömösön (Móra Ferenc), Csengelén (Horváth Ferenc), Karcag-Asszonyszálláson (Selmeczi László), Orgondaszentmiklóson (Bartucz Lajos, Selmeczi László) és Szentkirályon (Pálóczi Horváth András) folytak. Kiemelkedőek még Szabó Kálmán és Papp László Kecskemét környéki, két világháború közti kutatásai. Pálóczi Horváth András 1973. 244-245., 1982. 103105., Selmeczi László 1982. 731-736., 1985. 80-83., 1986.130-137. Bennük bővebb, további irodalmi tájékoztató. 7 Rég.Füz. Ser. I. 40. (1987) 112. A feltárásra vonatkozó, előzetes népszerűsítő közlemények: Hatházi Gábor 1988a. 16-21., 1989.10., 2-9. kép. A leletanyag a dunaújvárosi Intercisa Múzeum gyűjteményében található. 8 Az MTA Régészeti Topográfiájához használt (M= 1:10.000) térkép 135. m-es magassági pontja, a Kapocs, Horváth és Faragó család társtulajdonában álló terület. (Hrsz. 2864). 652 *
