A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Hatházi Gábor: A perkátai kun szállástemető (Előzetes beszámoló az 1986–88. évi feltárásokról)

I A PERKÁTAI KUN SZÁLLÁSTEMETŐ (Előzetes beszámoló az 1986-88. évi feltárásokról) HATHÁZI GÁBOR (Székesfehérvár, István Király Múzeum) I. i A kun kutatás sajátos, köztes határterülete népvándorlás- és középkori régészetünknek. Noha a déloroszországi steppezóna kései (11-13. századi) lovasnépeit tömörítő kun törzsszövetség eredendően a belső- és közép-ázsiai eredetű, félnomád államalakulatok kultúrkörébe tartozik, annak okán, hogy magyarországi megjelenésük a tatárjárás eseményei kapcsán - a 13. századra esik, s további sorsuk szervesen kötődik a befogadó magyarsághoz: emlékanyaguk a „klasszikus" magyar középkor, azon belül a 13-16. század témái között kapott helyet. A magyarországi kunok sajátos színezetű, új keverékkultúrája az egyre nagyobb teret nyerő, helyi magyar elemek és a keleti örökség mind halványabb emlékeiből ötvöződött. E fokozatosan változó, sokrétű műveltség körvonalazásánál, közel 3 évszázados fejlődésének nyomonkövetésénél szükségszerűen az egyik legmeghatározóbb vizsgálati szempont maradt a keleti kultúrelemek felismerése és fokozatos eltűnésének a magyarságba való betagolódás (asszimiláció, feudalizálódás) fokmérőjeként való figyelemmel kísérése. A kutatás tehát továbbra sem nélkülözheti a népvándorláskor ismeretanyagát, tapasztalatait, de a hangsúly egyre inkább a középkori falurégészetre helyeződik át.

1 Ez elsősorban a rendelkezésre álló leletanyag kényszeréből fakad. A magyarországi kunok steppei hagyományokat még leginkább őrző emlékcsoportját az előkelő réteg 13-14. századi, pogány rítusú lovas temetkezései alkotják.

2 Sajnos éppen e gazdagon felszerelt magányos sírok azok, melyek véletlenszerűen, s egészen elenyésző számban látnak csak napvilágot. E sírok száma ma sem éri el a tucatot.

3 Vizsgálatukat nehezíti, hogy kivétel nélkül nem hiteles feltárásból származnak, le1 A múlt századi kezdetektől az 1970-es évek elejéig elért részeredmények összegzése, a kun kutatás helyzetének és feladatainak - az alapvető forrásokra és feldolgozásokra, valamint az addig előkerült régészeti anyagra támaszkodó - felmérése: Páióczi Horváth András 1973. 241-248. A kutatási terület válogatott bibliográfiája 1984-ig bezárólag: Palóczi Horváth András 1989 a. 107-111. Újabb módszerek, eredmények összefoglalása: Páióczi Horváth András 1985. 93-104., Selmeczi László 1982. 725-737., 1985. 79-92., 1986.129-142. 2 Páióczi Horváth András rendszerének A. csoportja. 1985. 98-99. 3 Erdőtelek, Bánkút, Artánd-Zomlinpuszta, Csólyos, Felsőszentkirály, Kígyópuszta, Demecser, Kunszentmárton - Jaksorérpart, Homok-Óvirághegy. Páióczi Horváth András 1975. 241-244, 1982. 91-103. 651 If