A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Révész László: Voltak-e nagycsaládi temetői a honfoglaló magyaroknak?

A Kenézlői L temető 25 sírját Jósa A. tárta fel 1913-ban.

29 Közülük nyolc harcos sírja, kilenc melléklet nélküli. (8. kép 1-2) Ez utóbbiakat László Gy. kivétel nélkül bizonytalan női sírként értékeli, csakúgy, mint a néhány nem jellegzetes tárggyal ellátott temetkezést (1. sír: lószerszám, 13. sír: kés, 12. sír: lószerszám, 20. sír: ezüst lemez, 22. sír: két szegecs). Biztosan női sírként mindössze három(!) temetkezés fogadható el: A 19. sírban veretes csizma

30 és 71 db gyöngyszem volt; a 23. sírban pedig gömbsorcsüngős fülbevaló és veretes csizma. Inkább női sírnak tarthatjuk viszont a László Gy. által férfiként meghatározott 7. sírt, pántkarperece, gömbsorcsüngős fülbevalói alapján.

31 A fentiek alapján úgy vélem, e temető részletes elemzésre nem alkalmas. A melléklet nélküli, vagy egy-két tárggyal ellátott sírok nemét ma már - antropológiai vizsgálatok híján - nem lehet megállapítani, így az esetleges nagycsaládi rendszerre vonatkozó megállapítások is komoly bizonyíték híján állanak. A férfisírokban levő rangjelző tárgyak és fegyverek megoszlása e lelőhelyen is a már bemutatott rendszert követi. A rangos férfiakat itt is szolgasírok övezik, csakúgy, mint a töredékes leletanyaga alapján is a vezéri sírok közé sorolható 3. sírt.

32 A gyermeksírok hiányán túl több adat is arra utal, hogy e temetőnek csak töredékét ismerjük. A Jósa A. által említett út alatt, mely a temetkezések két csoportját elválasztja egymástól, további sírsor(ok) rejtőzhet(nek). Az elmúlt hónapban Kenézlőn hitelesítő ásatást végeztem Kovács Lászlóval együtt. Kiderült, hogy a Jósa A. által kutatott dombon - ahol Kiss L. 1915-ben hiába ásott további sírok után

33 1919-20-ban a helyi földbirtokos, Szalay G. is feltárt legalább nyolc sírt.

34 Közülük az egyik lovas volt, adatközlőnk elbeszélése szerint tarsollyal. Joggal gondolhatunk tehát arra, hogy a kenézlői I. temető szerkezetében és sírszámában hasonló lehetett a karosi II. temetőhöz. A kenézlői II. temetőt Fettich Nándor tárta fel 1927-30. között. Néhány sírjára hitelesítő ásatásunk során ráakadtunk, az előző lelőhelytől északra kb. 150 méterre. A feltárt részletet sikerült is beazonosítanunk, mert az ásató a 46. sír egyik öweretét a sírban felejtette, a lócsontokat pedig minden esetben a helyükön hagyta.

35 Ennek nyomán a szakirodalomban hosszú ideig vitatott két kérdés megoldottnak tűnik: - László Gyulának igaza volt abban, hogy Fettich eredeti publikációjában a temető térképét 180 fokkal megfordítva közölte, a sírok rendjét ezzel felcserélve. (9. kép) - Az is bizonyossá vált, hogy - mint Dienes I. sejtette - két különálló temetőről van szó, & Fettich nem Jósa A. temetőjének egy újabb sorát tárta fel. 29 Jósa András 1914. 304-340., László Gyula 1944.138-143. 30 Közvetlen párhuzamát a karosi II. temető 56. sírjában tártam fel. Jósa A. szerint a „... díszítések legtöbbje a jobb lábon és a bal kézen csaknem egy rakásban találtatott." i.m. 328. Hasonló jelenséget figyeltünk meg a karosi II. temető 27., 53. és 56. sírjában is. Nem elképzelhetetlen, hogy a temetés során hitvilági okokból - az egyik csizmát lehúzták, s az elhunyt mellé tették. 31 László Gyula 1944. 10. képen tegezt rekonstruál e sírban. Jósa András 1914. 309-10. csak említi, de még rajzon sem közli e vastöredékeket. 32 Révész László 1990., 1990. a. 33 Dienes István 1964.83-87. 34 Az ásatások hajdani résztvevője, a 86 éves Perjés Gábor a helyszínen is azonosította az egykori kutatások pontos helyét. Az előkerült sírokról - melyek Szalayék kenézlői magángyűjteményébe kerültek - az ő elbeszéléséből értesültünk. 35 Fettich Nándor 1931.78-113. 622