A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Révész László: Voltak-e nagycsaládi temetői a honfoglaló magyaroknak?

3., 4., 8.10. sírok). Közéjük ékelődött a néhány rangosabb, hajfonatkoronggal (5. sír), kaftánveretekkel, veretes csizmával és karperecekkel (6., 9. sír) felékesített női sír. A sort délen két szegényes temetkezés zárja (1. sír: egyetlen füles gombbal, 12. sír: lovas temetkezés, egyéb melléklet nélkül, lószerszáma sincs). A vezéren kívül a harcosok közül a 2. sírban nyugvó emelkedhetett ki, bronz veretes övével. Sajnos, a temető értékelését megnehezíti, hogy a sírok egy részét a szántás erősen bolygatta (2., 3-5., 10. sír). Áldozatul eshetett annak a temető legrangosabb női sírja is; erre utal a terepbejárás során, a szántásban lelt rozettás lószerszámveret. A férfisírok túlnyomó többsége miatt, úgy vélem, nagycsaládi temetőről ezúttal sem lehet szó. Datálása megegyezik a II. temetőével, mindkettőt azonos időben, a X. század első felében használták. Leletanyaga a II. temető mindkét csoportjával mutat összefüggéseket. Az elsővel a vezéri sír köti össze: mindkét főnököt szinte egyenruhaszerűén azonos rangjelző tárgyakkal, s rítus szerint (a bal kar mellé, hegyével a koponya felé helyezett szablya) helyezték örök nyugalomra. Övkészletének csatja azonos öntőmintából került ki azzal, melyet a 11/61. sírban találtunk. A II. temető második csoportjával az 5. sír köti össze: állatalakos hajfonatkorongját (párhuzama a 11/47. sírban) pödrött végű karpereccel együtt figyelhettük meg. Pénz itt sem volt a sírokban, viszonylag magas a baltás temetkezések aránya: 19 sírból három, annyi, mint a II. temető 73 sírjából összesen. A karosi temetők leletanyaguk, temetőszerkezetük alapján beleillenek abba a szabolcsi-zempléni körbe, amelynek segítségével László Gyula - a bezdédi, eperjeskei, kenézlői temetők elemzésével - megalkotta nagycsalád-elméletét.

13 Ezt a feltevést az elmúlt években többen kritikával illették.

14 A karosi feltárások nyomán lehetőségünk nyílt e régebbi lelőhelyek kritikai vizsgálatára. Erre már csak azért is szükség van, mert nagyrészük jószándékú amatőrök munkája nyomán s nem szakszerű régészeti feltárás eredményeként látott napvilágot.

15 Kutatóárkaikat mértani rend szerint húzták, azt feltételezve, hogy a sírsorok kb. három méternyire vannak egymástól.

16 Ezáltal - ha, mint láttuk, nem sírsorokkal, hanem sírcsoportokkal számolunk - jónéhány temetkezés, főként a gyereksírok maradhattak a földben. Ugyanez lehetett az eredménye annak is, hogy a legszélső síroktól 5-8 méternél távolabb nem ástak, ekkora üres felület számukra már a temető végét jelezte. S ami legalább ilyen fontos; soha nem kutatták át a lelőhelyükkel szomszédos dombokat. Ma már tudjuk, hogy ez elengedhetetlen. Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy elődeink anyagi lehetőségei is végesek voltak, nemegyszer a helyi földbirtokos anyagi és erkölcsi jóindulatára voltak utalva. Lelkesedésükért és ügybuzgalmukért tisztelet illeti őket, csakúgy, mint a töredékes adatokból dolgozni kénytelen László Gyulát. Ez azonban nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy az új adatok fényében munkájukat a szükséges kritikával szemléljük. Gondot jelent az is, hogy László Gy. - az egész honfoglalás kori leletanyagra vonatkoztatott - megjegyzéseit egy meghatározott földrajzi egység területéről 13 László Gyula 1944.125-165. 14 Dicnes István 1972.11-26; Bakay Kornél 1978.166-167. 15 E hiányosságokra már László Gyula 1944.125. is felhívta a figyelmet. 16 Jósa András 1896.387., Jósa András 1914.306., Kiss Lajos 1920-22.42-55. 619