A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Veszprémy László: A magyar honfoglalás útiránya és középkori elbeszélő forrásaink (Történeti kutatás, filológiai kontroll)

hogy a történeti földrajzi ismeret hagyományos kereteit igen nehéz megingatni. A szlovákiai történészek alaptalan feltevésnek tekintik, de még a kérdés nemzetközi szaktekintélye, Herwig Wolfram 1987-es, a témával foglalkozó könyvében sem tartotta szükségesnek, hogy féloldalnyi lábjegyzetnél többet szenteljen a kérdésnek, s egyúttal kategorikusan elutasítja a Moravia hagyományos helyét megkérdőjelező nézetet.

19 Az 1980-as években a kérdés kutatása gyakorlatilag két amerikai kutató Imre Boba és Charles R. Bowlus munkásságához kötődött. Először Boba munkáiról szólnánk néhány szót. A szerzőnek az utóbbi években írt tanulmányai - véleményünk szerint - nem vitték közelebb a kutatást a probléma megoldásához. E munkáiban a korszak fő forrásának Anonymus Gestáját tekinti.

20 Nem véletlenül, mivel a Névtelen semmi értékelhetőt nem mond a morva birodalomról. Boba felfogása szerint a névtelen szerző művének csak azon részleteit és megállapításait kell megkérdőjeleznünk, amelyeket a történeti források kimondottan megcáfolnak. Ismerve a magyar honfoglalás korának közép-európai írott forrásaiank mennyiségét, ez azt is jelentené, hogy Anonymus műve első számú forrássá lépne elő. Ezt a következtetését sajnos végig is vezeti tanulmányaiban. így válik nála Zobor vagy a csehek hercege létező történeti alakká. Már egészen sajátos, mint Anonymus műve alapján két különböző Attila nevű történeti személyre következtet.

21 Véleménye szerint a Névtelen 23 Attilára vonatkozó említése közül csak néhány vonatkozik a hun királyra, a többség pedig egy, az Árpádok családfájába illesztett Attilára értendő, akit ő egy 9. századi onogur néptöredék vezérével azonosít. Felfogásából következik, hogy különleges jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy Anonymus átvette Regginótól azt a mondatot, amelyben az a magyaroknak a karantánok és morvák elleni betörésiről ír (889. évhez: „... deinde Carantanorum, Marahensium ac Vulgarum fines crebris incursionum infestationibus irrumpunt"). E hely érvrendszerében helyet kap, mint egy déli Moravia melletti bizonyíték. Ezt a következtetését azonban gyengíti az a tény, hogy a Névtelen többször is ötletszerűen és néhányszor kifejezetten félreértve idézi Regginót, illetve Regino folytatóját.

22 Másik, módszertanilag nehezen védhető sajátsága a szerzőnek, hogy tagadja a magyarországi krónikairodalom egyes emlékei közötti kölcsönhatás lehetőségét. így nem ismeri el Anonymus hatását sem a későbbi krónikákra, vagy Kézai Simon hun történetének hatását a 14. századi Krónikakompozícióra. Összefoglalva, úgy tűnik, hogy Imre Boba nem járt el helyesen, amikor a 9. századi elbeszélő és okleveles források helyett az 1200 körüli Anonymus művével próbálja a morvák elhelyezkedése körüli problémát összhangba hozni. Imre Boba dolgozataitól szerencsésen különböznek Charles R. Bowlus, a Little Rock-i University of Arkansas professzorának tanulmányai.

23 Figyelmét újabb forráscsoportra terjesztette ki: a korabeli egyházi birtokviszonyokra vonatkozó feljegyzéÎ* Wolfram, Herwig 1987.53&40. 20 Boba Imre 1982-83,1983,1986,1987,1988. és In Defence of Anonymus Belae Regis (megj. alatt) 21 Boba Imre: One or two „Attila" in the Gesta of Anonymus Belae regis, (megj. alatt) 22 Boba Imre 1982. 23 Itt módosítjuk korábbi tanulmányunk megjegyzését (Veszprémy László 1990. 19.), miszerint Ch. Bowlus munkái „különösen meggyőzőek". Az általa javasolt kutatási irány valóban gyümölcsöző lehet, de csak sokkal pontosabb forráselemzés mellett. 557