A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Veszprémy László: A magyar honfoglalás útiránya és középkori elbeszélő forrásaink (Történeti kutatás, filológiai kontroll)

sekre. Ezek alapján érdekes észrevételeket tesz a birtokadományok és a bajor-morva háborúság közötti lehetséges kapcsolatra. Különösen a freisingi egyház codex traditionumja alapján tudja igazolni számos példával, hogy az egyházi birtokszervezet alakulása mennyiben vette figyelembe az úthálózat és a hadseregek utánpótlási útvonalának szempontjait. A Karoling illetve a keleti-frank birodalom keleti határain túl vezetett hadjáratok éppen az utánpótlási vonalak elhúzódása miatt voltak igen kockázatosak. Ezt csak tovább súlyosbította, hogy az ellenfelek nem, vagy alig rendelkeztek megszilárdult tele-püléshálózattal, körülzárható, bevehető erősségekkel. A nyugati évkönyvek a morvákkal kapcsolatban is csak néhány helynevet őriztek meg. Nem véletlen, hogy a Duna már az avarok elleni hadjáratok idején a legfontosabb utánpótlási útvonallá vált. Minden nagyobb koncentrált támadás idején így volt, a seregek amíg lehetett a Duna mellett haladtak, persze azért is, mert a római utak is követték a folyót. (791, 796, majd 820, 821, vagy még később a magyarok elleni hadjárat idején 907-ben).

24 így Bowlus-szal ellentétben a Duna említésekor nem gondolnánk minden esetben olyan magától értetődő természetességgel egy al-dunai hadjáratra. Még akkor sem, ha а ( 820-821. évi hadjáratok északról vonultak le délre, a Dráva vidékére, ami azonban a hatalmas távolság miatt igen kivételes lehetett. így feljegyezték a fuldai évkönyvek, hogy 872-ben a morvák a Hister partján mértek csapást az utánpótlást szállító hajókat őrző bajorokra, s azt is tudatják, hogy a megtámadottak közül a regensburgi püspök is alig tudott elmenekülni.

25 Nem tartjuk megalapozottnak a Histernek minden további nélkül az Al-Dunával való azonosítását. Az évkönyvekből számos példa említhető, amikor a Hister és Danubius nevet közel egymáshoz használják. Hasonlóképpen bizonytalan módszertanilag a Marahenses és Margenses mechanikus megkülönböztetése, s pusz-tán a névalak alapján az utóbbiaknak a délre helyezett morvákkal való azonosítása.

26 A kéziratok(??) egyébként is ingadoztak a kétféle alak használatában. Ugyanakkor pozitívumként kell megemlítenünk a római úthálózatnak az érvelésébe való bevonását, illetve a keleti-frank királyok, hercegek itineráriumainak a figyelemmel kísérését. Szemben Bobával és Bowlus-szal, mi nem hiszünk abban, hogy a tanulmányaikban felsorakoztatott érveikkel az általuk remélt könnyedséggel és természetességgel eldönthetők lennének a vitás kérdések. Sokszor bizony ők is olyan leegyszerűsítéssel, kellő bizonyító alap nélkül lokalizálnak helyneveket, mint az általuk kárhoztatott hagyományos történetírás. Az értelmezések ellentmondásosságát jól bizonyítja például a fuldai évkönyvek 892. évi megjegyzése, miszerint a sisciai (siseki) Brazlavo területéről a Bulgáriába küldött bajor követeknek a Szvatopluk által állított kelepce miatt kerülőt kellett tenniük az Odra, Kulpa, Száva folyók irányában. Bowlus szerint a kliens fejedelem, Brazlavo területének déli fekvése bizonyíték elmélete mellett, míg Herwig Wolfram a Száva felé, majd a folyón tett utazás tényében a déli morvák lété24 Verbruggen, Jean 1965.431-36. Hoffmann, Hanns 1965.449^53. 25 Bowlus, Charles 1986. 85., továbbá uő.: 1978,1985,1988. 26 Bowlus, Charles 1987.563. 558 4