A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Istvánovits Eszter: Adatok a Felső-Tisza-vidék 4–5. századi történetéhez a tiszadobi temető alapján

A Marosszentanna-Csernyahov kultúra A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a tiszadobi temetőt a temetkezési szokások és a leletanyag egy része a Marosszentanna-Csernyahov kultúrával kapcsolja össze. A hatalmas területen elterjedt kultúra (6. kép) lelőhelyeinek száma ma már jelentős - mintegy 3000 telep és több mint 300 temető áll a kutatás rendelkezésére.

65 Kialakulása a 2. század végén - 3. század elején az Alsó- és Középső-Dnyeszter vidékén kezdődött el, azonban a legkorábbi már valóban „csernyahovinak" nevezhető leletegyütteseket a 3. század derekától kezdve ismerjük.

66 Felső kronológiai határa a vitatott kérdések körét szaporítja.

67 Míg az erdélyi marosszentannai csoport a régészeti és történeti adatok alapján 376 és 380 között megszűnik, a keletebbre fekvő területeken - noha fokozatosan egyre kisebb számban - kimutatható a kultúra hordozóinak jelenléte egészen az 5. század elejéig.

68 Ez utóbbi lelőhelyek többsége a Dnyeszter középső és felső folyása mentén, Moldáviában, a Dnyeper vidékén és az Al-Duna mentén lokalizálható.

69 A fentiekből következik, hogy a leletek etnikai interpretálása nem jelent/ett egyszerű feladatot. A szláv (ant) és dák-geta elemek szerepe vitatott, jelenlétüket mindinkább cáfolja a kutatás. Tagadhatatlan ezzel szemben a szarmaták hatása a kultúra kialakításában, ami nem meglepő, hisz az új kultúra területének nagyobb részén ők alkották az autochton lakosságot.

70 A keleti germánok vezető szerepe a kultúrán belül ma már egyre kevésbé vitatott tény. Közülük is elsősorban a gótokat kell kiemelnünk.

71 A Marosszentanna-Csernyahov kultúra tág kronológiai és földrajzi kerete nem véletlen. A lelőhelyek vizsgálatánál ugyanis alapvetően a hasonlóságokat emelte ki a kutatók többsége, s így az eltérő vonások egész sorozata háttérbe szorult. így van ez annak ellenére, hogy az etnikai - s ezen keresztül a történeti - interpretációt csak 65 Kropotkin, V. V. 1988.3. 66 Baran, V. D. - Magomedov, B. V. 1986. 88. Scsukin, M. B. 1980. Székely Zoltán 1969. 90. 67 Az időrend megállapításához elsősorban az érmeket vették alapul. A tírg§ori 96. sir Honorius érme (395-423) a legkésőbbi közülük, amely azonban nem keltező értékű, mivel betöltésben került elő Scsukin, M. B. 1979. 18. E kivételtől eltekintve a 4. századi érmek a legkésőbbiek - ezek jelentik a datáló anyagot: pl. Bírlad-Valea Seacá füllel ellátott két arany veret (Constans és Constantius) - Vasile Palade 1981. 214. 5. század elejére keltezi a temetőt részben az érmek, részben egy csat alapján -, Danyilova Balka 3. sírban csüngőként II. Constantius érem {Scsukin, M. B. 1979. 18.), Mogo§ani 59. és 6. sírban, Lédámban és Izvoare-Neamtban ugyancsak 4. századi érmeket találtak (Gh. Diaconu 1983. 236., Gh. Diaconu 1969. 397.). A kincsleletek közül elsősorban a tekerőpataki (Valea Strîmba) együttest kell kiemelnem, amely 3 verdefényes Gratianus verettél záródik (Székely Zoltán 1945. 95.). A Marosszentanna kultúra területéről ismert - pénzzel keltezett - kincsleleteket legutóbb Bóna István 1986. 129-130. gyűjtötte össze. 68 Scsukin, M. B. 1979. Scsukin, M. B. 1980., Baran, V. D. - Magomedov, B. V. 1986. 89., Jaroslav Tejről 1988/b.11. 69 Baran, V. D. - Magomedov, B. V. 1986. 89. 70 Az etnikum kérdésére a kultúrával foglalkozó csaknem minden tanulmányban kitértek a szerzők. Kisebb kutatástörténeti összefoglalót adott Bóna Isn'án 1961. 195. A szarmaták szerepére például Baran, V. D. - Magomedov, B. V. 1986. 97. Szedov, V. V. \919. 78. 71 Bóna István 1961. 195. további irodalommal. Bóna István 1986.113-120. 41