A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Istvánovits Eszter: Adatok a Felső-Tisza-vidék 4–5. századi történetéhez a tiszadobi temető alapján

mindkét szempontot figyelembe vevő áttekintő elemzés tűzheti ki célul maga elé.

72 A tiszadobi temető értékelése során ezt mindenképpen figyelembe kell vennünk. A Tiszadob-Szigeten feltárt temetkezések rítusát áttekintve egy több komponensű etnikum képe tárul elénk, amely a 4. század közepe táján jelenik meg a Felső-Tisza-vidéken, s az 5. század elején szűnik meg az általam vizsgált temetője. A leletek egy része és a temetkezési szokások közül jónéhány nagyfokú hasonlóságot mutat a Marosszentanna-Csernyahov kultúra területén megfigyeltekkel. Ez arra utal, hogy a tiszadobi népesség egyik etnikai összetevőjét a keleti germánság körében kell keresnünk. A számos - a fentiekben már említett - eltérés a Marosszentanna-Csernyahov kultúrától erőteljes iráni (szarmata) hatást jelez. Kiegészíthetjük e megállapításokat azzal, hogy a tiszadobi népesség viszonylag szoros kapcsolatot épített ki Pannónia provinciával. Erre nem elsősorban az érmek utalnak, hanem inkább a római üvegpoharak előfordulása, valamint a - nagy valószínűséggel Pannónia területén készített - poliéderes végű fülbevalók

73 korai feltűnése. Dacia provincia kiürítése után a dunai limes mentén a barbárok okozta feszültségek átmenetileg enyhültek. Az alföldi szarmaták helyzete azonban súlyosabbá vált, hiszen eddig a két provincia között meghúzódva a vandálokkal, illetve viktoválokkal, valamint a kvádokkal volt csak közös határuk a germán törzsek közül,

74 velük pedig mind a régészeti leletek,

75 mind az auctorok adatai

76 alapján jó kapcsolatokat építettek ki. A Fastida vezette gepidák és vandál szövetségeseik háborújával az Ostrogota vezette gót-taifal koalíció ellen új korszak kezdődött Dacia és környéke történetében.

77 271 után a gótok megszállták a kiürített provinciát, megtelepedtek Erdélyben és a Román alföldön, míg a taifalok az Olt és Duna közti Havasalföldön.

78 A változások aligha hagyták érintetlenül a szomszédos vidékeket (6. kép). Mivel azonban a Felső-Tisza-vidék a Római Birodalomtól távol eső területté vált, a történeti adatokat csak közvetett módon értékelhetjük vidékünkkel kapcsolatban. A 3. század végén vagy a 4. század elején kiépült a szarmata szállásterület határát jelző Csörsz-árok vagy Ördög-árok.

79 Kiépítésével kapcsolatban két verziót ismerünk, azonban akár az egyik, akár a másik keltezést fogadjuk el, keletkezésének ideje min72 Egyet kell tehát értenünk ezzel a megfogalmazással „a kultúra elsősorban régészeti s nem etnikai jelenség... nem köthető egyetlen néphez" - Bóna Ist\'ain 1961. 195. 73 Ágnes Salamon - László Barkóczi 1970. 62. 74 Mócsy András 1972. 94. 75 Például a kígyófejes karperecek: Andrea Hadházy-Vaday 1980. Károly Mesterházy 1986., néhány fibulatípus: Istvánovits Eszter 1990. stb. Összeolvadásukra Bóna István 1986/b. 63. 76 Gondolok itt részben a közös betörések sorozataira a Római Birodalomba, részben olyan forráshelyekre, mint pl. Amm. Marc. XVII. 12. stb. 77 Lakatos Pál 1973. 48-49. a 248-290 közötti események közt tárgyalja a „valószínűleg az Aluta mentén" Galtis város mellett lezajlott eseményeket idézve a rá vonatkozó forrásokat. Kurt Horedt 1971. 705. Galtis-t Ungra faluval azonosította, s az eseményeket 249-re keltezte. Bóna István 1986. 66. szerint Dacia megszállását közvetlenül megelőző eseményt írt le Iordanes, s ezzel az eseménnyel kapcsolja össze a gepidák felső-tisza-vidéki megjelenését (lásd még Bóna István 1986/b. 66.). Ez utóbbi elmélet alátámasztásaként vehető számításba a római terület elleni szarmata-vandál betörés 278-ban - Mócsy András 1972. 94. a forrással. Egyelőre azonban vidékünkön hiányoznak a 4. század első felében új nép beáramlására utaló leletek - lásd Istvánovits Eszter 1986. • 78 Bóna István 1986.109. 79 Mócsy András 1972. 95-96. Éva Garam-Sándor Soproni-Pál Patay 1983. 42