A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Fejér Gábor: Népvándorláskori fakoporsók Eurázsiában

ládák esetében, ahol a vasalást szerkezeti szempontok egyébként sem indokolhatják, az hiányzik is minden alárendeltebb funkciójú termékről (pl. vályúk), ami a díszítőszándékot bizonyíthatja. Hiányzik továbbá a vájt koporsókról is (eltekintve a záró vaskapcsoktól) olyannyira, hogy - mint például a paziriki leletek is bizonyítják - a díszítést is más technikával oldották meg; ez pedig a tárgyak repedezéseinek megakadályozását, mint célt látszik megerősíteni. Az eddigiekben kizárólag európai példákról esett szó, s bizonyításunk kétségtelen gyengéje, hogy keleti párhuzamok csak rendkívül kis számban álltak rendelkezésemre. Két értékelhető leírást ismerek keleti utazóktól, mindkettőt K. Csilléry Klára idézi. Rubruk szerint a mongolok „... vékonyra hasított vesszőkből négyszögeket is készítenek egy-egy nagy láda méretére, utána az egyik végétől a másikig érő fedelet emelnek rá ugyanilyen vesszőkből, az elülső oldalába kis ajtót csinálnak, majd beborítják ezt a ládát vagy házikót faggyúba vagy juhtejbe áztatott fekete nemezzel..."

127 Marco Polo pedig így írja le a mongol uralom alatt álló kínaiak koporsókészítését: „jó széles, féltenyérnyi deszkákból koporsót készítenek, gondosan összeillesztve és kifestve..."

128 A leírás megengedi, hogy a noin-ulai hun koporsók párhuzamát sejtsük mögötte. A korábban már említett nurisztáni láda (23. ábra)

129 határolólapjai l-l darabból készült, mintegy 3-4 cm vastag deszkákból állnak. Az oldallapok a földig leeresztve lábat képeznek. A homloklap az oldallaphoz áttolt ékelt csapos kötéssel csatlakozik, ezzel együtt szimmetrikusan, de nem teljes hosszon be is van eresztve abba. Ezzel egyező a hátfal-oldalfal csatlakozásának csomópontja. A fenéklap-oldallap kapcsolat annyiban tér el, hogy a beeresztés elmarad. Mind a homlok-, mind pedig a hátlap be van eresztve a fenéklapba, de az áttolt ékelt csap nélkül. A kötésmódok csángó analógiáira már történt utalás (24. ábra).

130 VI. Következtetéseink megvonása előtt itt most az ácsolt ládák ismertetésének kellene következnie, azonban K. Csilléry Klára többször idézett, minden szempontra kiterjedő tanulmánya

131 ezt szükségtelenné teszi, s a terjedelmi korlátok miatt erre nincs is lehetőség. VII. Gondolatmenetünket arra alapoztuk, hogy a koporsók és ládák sarokkötéseinek megoldásában szerkezetelvi tekintetben semmiféle különbség nincs. Ezért, ha a bevezetőben tett megállapításunk szerint a ládahasználat és a koporsóhasználat között nincs is oksági összefüggés, indokolatlan a népvándorláskori koporsókon olyan szerkezetet feltételeznünk, mely a bútoriparban sem a megelőző korokban, sem a későbbiekben nem volt gyakorlat. Ebben az értelemben bemutatott tárgyaink nemcsak arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy korábban tett szerkezetelvi megállapításaink legalábbis a középkorig helyesek, hanem megengedik, hogy azok érvényességét a korai középkor tárgyakban szegény periódusára is kiterjesszük, s a koporsókra vonatkoztatva is elfogadjuk. K. Csilléry Klára 1982. 85. K. Csilléry Klára 1982. 84. Museum für Völkerkunde, Wien állandó kiállítása. Vö.: 49. jegyzet továbbá uo. 132. 80., 134. 82. a., 135. 84. с ábrák К Csilléry Klára 1951. 415 >