A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Fejér Gábor: Népvándorláskori fakoporsók Eurázsiában

Középkori példáink tükrében nem érdektelen észrevételeink 3. pontját kissé alaposabban körüljárni. A faszegek kötőelemként való általános használata mellett ki kell hangsúlyoznunk, hogy ugyanakkor a fém kötőelemek alkalmazása mindenképpen alárendeltebb. Ezen megállapításra az ösztönzött, hogy megítélésem szerint a régészettudományokban az un. koporsóvasalásoknak túlzott jelentőséget tulajdonítanak. Szendrey Ákos odáig ment, hogy a sírokban található fa-korhadéknyomokat csak abban az esetben fogadta el koporsónak, ha a koporsószegek is előkerültek.

132 Tomka Péter a koporsóvasalásokat klasszifíkációs tényezőként használja, bár megjegyzi, hogy azok előfordulása Nyugat-Európában gyakori, az általa áttekintett keleti temetkezésekben általában hiányoznak.

133 Ez utóbbi felismerésre jutott Kürti Béla is.

134 Feltétlenül meg kell említeni, hogy a sírban talált fémmaradványokról egy esetben konkrétan bizonyítható volt, hogy nem voltak szerkezeti kapcsolatban a koporsóval.

135 Mindezek alapján a koporsókapcsok problémájának vizsgálatát módfelett fontosnak tartom, melyek megítélésében azonban korántsem lehet mechanikusan eljárni. Ha ugyanis a kérdés mindössze úgy merül fel, hogy vajon mik lehetnek az illető fémmaradványok ha nem koporsóvasalások,

136 akkor könnyen juthatunk zsákutcába. Megítélésüknél azonban nézetem szerint nagyobb súllyal esik latba az a tény, hogy egyetlen olyan példákkal alátámasztható érvet sem találhatunk, amelyek a korabeli kávaszerkezetek fém kötőelemmel történő egyesítését feltétlenül szükségessé tenné, eltekintve a koporsófedél lezárásától, mely következhet a 'koporsó' szó ótörök 'qap-', 'qop-', 'qapa-', 'qopu-' ige tövének 'bezár', 'befed' jelentéséből.

137 Hogy az alkalmazása itt sem lehetett általános, azt jól példázza nyugat- és kelet-európai leletek összevetése, mely szerint a Kárpátmedence úgy tűnik, e téren is kulturális kontaktzónának bizonyulhat. Az eddigiek alapján hogyan válaszolhatjuk meg tehát kezdeti kérdésfeltevésünket? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a szerkezetismeret eddig eredményeire támaszkodva korai lenne az egyes leleteket konkrét szerkezethez kötnünk. Hiszen az azonos metszeti konfiguráció is - mint például a noin-ulai hun, a kokeli, s a recens román koporsó említésekor láthattunk - csak valószínűsítheti a szerkezetazonosságot, valójában többféle - példáink erre is bőséggel szolgáltatnak bizonyítékot - kötésmódot takarhat. Mindazonáltal úgy vélem, hogy néhány - talán a kutatást előrevivő - következtetés kínálkozik az elmondottakból. 1. Koporsóként mindhárom (vájt-, ácsolt- és asztalosláda) ládatípus számításba jöhet. 2. Mindenféleképpen a faszerkezetek túlsúlyával kell számolnunk, tehát olyanokkal, amelyek vasalást nem tartalmaznak. 3. A feltárt fakötések változatgazdagsága és jellege megkívánja azok prioritását a rekonstrukcióknál. 132 Szendrey Ákos 1928.17-18. 133 Tomka Péter 1977-78. 82. 134 Kürti Béla szíves szóbeli közlése 135 Felgyő, Újkiosztás, 2. század. L.: Szalay István 1942.135-137. 136 Lőrinczy Gábor szóbeli felvetése. 137 TESZ 2.566. 416 <