A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Fejér Gábor: Népvándorláskori fakoporsók Eurázsiában

ágyként értelmezi, melyet egy sajátos koporsófödél borított.

5 További lényeges észrevétel, hogy a kimutatható koporsó mérhető hossza független a vázhossztól.

6 Jelen dolgozat a továbbiakban a koporsótípusok rekonstruálásához kíván adalékokat szolgáltatni, eurázsiai analógiákat hívva segítségül. Megjegyzendő, hogy a következőkben a fanyomok koporsókként történő értelmezéséből, mint munkahipotézisből indulunk ki, de nem tehetjük meg, hogy ne utaljunk arra, hogy azok más magyarázata is elképzelhető.

7 II. Felmerül a kérdés, hogy melyek lehetnek a koporsótípusok klasszifikációs szempontjai. Már Tomka Péter idézett megállapításai is világosan utalnak arra, hogy az egyes leletekhez köthető kultúrák kulturális ökológiai vizsgálata nem vezethet célra, márcsak ezért sem, mert a rendkívül sokrétű fafelhasználás független a kulturális ökotípustól.

8 Szemléletesen példázhatja ezt az eszkimók uszadékfa-felhasználása,

9 de az is, hogy a teljesen fátlan vidékeken általában nem is élnek emberek.

10 Tudjuk, hogy az eurázsiai sztyeppe nomádjai a fáért, mint nyersanyagért messzi vidékekre is elvándoroltak, s ily módon birtokolt erdőségeikről nem is voltak hajlandók egykönnyen lemondani.

11 A famunkákról számos közvetett és közvetlen régészeti lelet is tanúskodik.

12 Több okból nem tekinthető kiindulás alapnak a faanyag vizsgálata. Ha máshonnan nem is, az őstörténeti kutatások révén megismerhető a kutatott terület növényföldrajza,

13 azonban a koporsótipusok egzakt ismeretének híján, még az egykor élt fafajok anyagismereti tulajdonságainak birtokában sem léphetünk tovább.

14 Éppen ellenkezőleg, az azonosított koporsótípusok alapján talán érdemesnek látszhat az azok elkészítéséhez legmegfelelőbb fafajok felé kapcsolódási pontokat keresni. Tekintettel azonban arra, hogy a faanyag bizonyos - az anyagszerkezetből fakadó - határozott korlátok között igen nagy variabilitással munkálható meg, ez a módszer is igen nagy óvatosságot igényel. Nem célszerű a faanyagvizsgálatra alapozni kutatásainkat azért sem, mert a régészeti leletek az esetek túlnyomó többségében nem szolgáltatnak anyagvizsgálatra alkalmas mintát, sőt - mint az ismert - sok esetben a fa egykori 5 H. Tóth Elvira 1981. 23., 24. ábrák, és szöveges magyarázatok. 6 Tomka Péter 1977-78.58., H. Tóth Elvira 1981.166-170. 7 A felvetés elsősorban a sírfenéken jelentkező beásásokat érinti. Ezek származhatnak a halottat rögzítő ahhoz hasonló felépítménytől, amelyek Belső-Ázsiában ismertek voltak (I. pl.: Djakonova, V. P. 1975. 60. passim.). Hasonló vázas szerkezetű* felépítmények a délorosz kurgánokban is találhatók (1. pl.: Talbot-Rice, Tamara 1957.102.). Ettől elvonatkoztatva felvethető a kapcsolatuk a sámánisztikus hitvilágú népek túlvilágképzetének lefelé növő fájával (1. pl.: László Gyula é.n.b. 142.). Nem ehhez a kérdéskörhöz tartozik, de mivel részletes kifejtésére nem lesz mód, itt kell megemlíteni a Kürti Béla által valószínűsített gabonásládák funkcionális affinitását az Európában széles körben ismert meghaló Istenek kultuszával (Erre nézve 1. Újváry Zoltán 1981. pl.: 63., 99. passim.). 8 Fejér Gábor (1990. b.) 1. 9 Birket-Smith, Kaj 1969. 86. 10 Kós Károly 1980.16. 11 László Gyula é.n.a. 346. A gyakorlat a magyarság körében történő továbbéléséről 1. u. o. 12 A teljesség igénye, és pontos hivatkozások nélkül: Talbot-Rice, Tamara 1957., Rudenko, Sz. I. 1960. és 1962., Hensel, WitoW 1965., Paulsen, Peter-Schach-Dörges, Helga 1972., Vauiina, Maria-Waspwfcz, Alexandra 1974., Pigott, Stuart 1987., Lucas, A.-Harris, J. R. é. n. 13 L. pl.: Bartha Antal 1988. 28-32., László Gyula é. п. с 89-91. mindkettő irodalommal. 14 Vö.: Tomka Péter 1977-78., különösen 77., és 78-81. 402 <