A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Fejér Gábor: Népvándorláskori fakoporsók Eurázsiában

I NÉPVÁNDORLÁSKORI FAKOPORSÓK EURÁZSIÁBAN FEJÉR GÁBOR (Makó, József Attila Múzeum) I. A címben jelzett területen és korban a fakoporsós temetkezések régészeti úton történő kimutatása - mint arról számos részletező és összefoglaló munka meggyőzően tanúskodik

1 - viszonylag újabb eredménye a régészettudománynak. E szerint a fakoporsók használata a népvándorláskori Eurázsiában a legkülönfélébb társadalmi- és gazdasági berendezkedésű kultúrákban általánosnak mondható. Tomka Péter egy szűkebb egységet, a Kisalföldet vizsgálva úgy találta, hogy a fakoporsós temetkezés „sem etnikai, sem társadalomtörténeti, sem időrendi kérdések eldöntésére, sem kulturális kapcsolatok keresésére önmagában nem alkalmas"

2

. Vázlatosan bemutatva az eurázsiai gyakorlatot, arra az eredményre jut, hogy a koporsóhasználat széles körben elterjedt, valamint „pusztán meglétének ténye további következtetésekre alkalmatlan".

3 Miben rejlik tehát a fenti kérdéskör tudományos kihívása, s mért nem elégedhetünk meg az akár tudománytörténeti szenzációként is értékelhető eredményekkel? Mindenekelőtt azért, mert - elsősorban a koporsók romlandó anyaga következtében - a koporsóhasználatra utaló nyomok meglehetősen esetlegesek, értelmezésük nehéz és nem mindig egyértelmű, ezért a konkrét tárgyforma rekonstrukciója igen sok buktatót rejt magában. Márpedig nem lehet kérdéses, hogy a továbblépést ezen rekonstrukciók biztosíthatják társadalmi-kutúrális alakulatokhoz történő hozzárendelhetőségük, vagy hozzá-nem rendelhetőségük révén. A magyar kutatók a közvetlenül kimutatható vájt koporsók mellett mind az asztalos-, mind pedig az ácsolt szerkezetű koporsóformák rekonstruálására vállalkoztak.

4 Többé-kevésbé megegyezik az ásatok véleménye afelől, hogy az ácsolt szerkezetre a sírfenéken bizonyos rendszerességgel jelentkező beásások, illetve annak megfelelő elszíneződések utalnak, míg ezeket (s a kapcsolódó nyomokat) H. Tóth Elvira halotti 1 Tekintettel arra, hogy jelen dolgozat elsősorban a kérdéskör tárgytörténeti aspektusait kívánja egy bizonyos szempontból vizsgálat alá venni, a vonatkozó régészeti irodalom részletes ismertetése nem indokolt. Elegendő Tomka Péter 1977-78. művére hivatkozni, amely igen széles körű forráselemzésre épül, azok tételes közlésével. 2 Tomka Péter 1977-78.18. 3 Tomka Péter 1977-78. 81-82. 4 Tomka Péter 1977-78.19-28. ábra, szövegközti magyarázatokkal ácsolt- és asztalosszerkezetű tárgyformákat valószínűsít, Wicker Erika 1985. ácsolt ládára következtet. Kürti Béla felveti, hogy a koporsóként használt ácsolt láda a közelmúltig a magyarság körében használatos gabonásláda másodlagos felhasználása. A koporsók, mint másodlagos funkciójú tárgyak lehetőségére a későbbiekben visszatérünk. (Kürti Béla előadása: Múzeumi Kutatások Csongrád megyében 1987. Szeged.) 401 •