A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Pávai Éva: Az avar művészet indamotívumai

AZ AVAR MŰVÉSZET INDAMOTÍVUMAI PÁVAI ÉVA Hódmezővásárhely A Kárpát-medencében eddig feltárt avar leletek feldolgozása a megnövekedett anyagmennyiség következtében új szempontú vizsgálatokat igényel - a hagyományos módszerek megőrzése mellett. Minél sokoldalúbban elemezzük a rendelkezésünkre álló tárgyakat, annál biztosabban különíthetjük el az egyes művészeti-stílusbeli váltásokat, így a hosszú, aprólékos kutatás eredményeként az avar népesség pontosabb kronológiai-etnikai különválasztására is lehetőség nyílik majd. Egy évek óta elfeledett, de napjainkban újraéledő nézőpontból

1 vizsgáltam az avar öweretek egy csoportját, préselteket és öntötteket egyaránt. Az aprólékos motívum-elemzés fontossága mellett dolgozatommal az avar művészet magas színvonalára is szeretném felhívni a figyelmet. Ezt a színvonalat mi már csak azon a néhány tárgyon tudjuk lemérni, amelyek napjainkig őrzik és tanúsítják az avar ötvösök fejlett művészi kifejezőkészségét. Saját korukban azonban sokkal összetettebb viselet részei voltak például az öweretek, mint ahogyan azt az eddig feltárt avar leletanyagból gondolnánk. Egységes, a közösség tagjai által ismert jelrendszer részét képezték. Az a pompa, és az a motívumkincs, amely az öweretek sajátja, rajta kellett hogy legyen a textilen, a sátron, a nyeregtakarón, stb. is - akár hímezve, akár varrva. Az egész ruhának díszeivel együtt megvolt a maga szimbolikája, „díszítése" elkülönítette viselőjét a más népcsoportokhoz tartozóktól, ugyanakkor olyan jelekkel is felruházta őt, amelyek az alacsonyabb és a magasabb rangúaktól megkülönböztették. Ennek az ugyanaz-és-mégis-egyéni öltözetnek volt a része többek között az övgarnitúra is. Dolgozatomban ennek, a csak férfi sírban előforduló leletegyüttesnek az elemzésére vállalkozom - kizárólag a rajta lévő motívumok miatt. Megfordítva: a fent említett szimbólumrendszer egyetlen tagját elemzem, amely ránk csak az öwereteken és a csonttárgyakon (tűtartókon, íjcsontokon stb. ...) maradt - szerencsére igen nagy számban. A mai terminológia indás díszűeknek nevezi ezeket a darabokat. Ebbe a rendszerbe tartoznak még a griffes-csüngős veretek és az ún. griffes-indás anyag is. E tárgyakon az indadíszítés különféle megnyilvánulásai egyetlen alapmotívumból vezethetők le: egy „S"-alakú, végein egy-egy háromszög, vagy csepp formával és egyegy ellentett elhelyezésű, kacs-szerűen tekeredő végtaggal ellátott elemből. Egyes da1 A régebbiek közül J. Strzygowski, Huszka József, Felvinczi Takács Zoltán és Fettich Nándor munkásságát, újabban pedig Bérezi Szaniszló nevét kell megemlítenünk. 363