A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Pávai Éva: Az avar művészet indamotívumai
rabokon a háromszögben szemöldököt, szemet és szájat is megfigyelhetünk (I. t.). Ez a forma tekinthető az egész késő avar indás művészet kiindulópontjának. Ezt az „S"alakot tükrözik, felezik, sokszorozzák, ezt indásítják el. Az alábbiakban először a főbb forma-variációkat ismertetem, majd kitérek arra a problémára is, hogy mit ábrázolhat maga az „S"-alak. Egész alakos típusok A-típus (I. t.) 2 : Az első számú variáció maga az alapmotívum. Legkonkrétabb ábrázolásait az 13. rajzokon láthatjuk. Szép számmal fordul első laposindás változatban is (4.). A fentiekből kiindulva a laposinda esetében a csökevényes fejekkel szemben a végtagok méreteikben hangsúlyozott szerepet kapnak. A tárgyakon megjelenő különböző elindásodott formái ellenére maga az „S"-alak, mint lényegi forma - mindig megmarad. B-típus (I. t.): Igen ritka a Tiszafüred-Majorosról származó szíjvég motívuma, amelyen két-két „S"-alak úgy kapcsolódik egymásba, hogy a tárgy középső részén lévő „fej-jelzeteik" belesimulnak az összekötő szárba. C-típus (I. t.): A hosszában tükrözött „S"-alak kevés helyen fordul elő. D-típus (I. t.): Sokkal gyakoribb a tükrözött „S"-alaknak az a megfogalmazása, amikor az alól összeérő fejeket keresztezik, s így egy háromszög, vagy rombusz-forma jön létre. Legtöbbször csaton, övforgón, nagyszíjvégen láthatjuk - utóbbi esetben három-négy alakzat szerepel egymás alatt. E-típus (II. t.): A két „S"-alak egybefonódására is van példa a Szentes-nagyhegyi temető 32. sírjából (1941-es ásatás) 3 egy csattestről. A testeket úgy hajlítják, hogy kitöltsék a rendelkezésre álló teret. 2 A táblákon szereplő típusok lelőhely-jegyzékét lásd alább. 3 Csallány 1962. Taf. XV. 364 \
