A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Tomka Péter: Előszó

képviselői (történészek, ethnológusok, archaeozoológusok, anthropológusok) milyen magától értetődően integrálódnak a választott korszak kutatásába - és a Csapatba. Csak beérik lassan az a vetés, amelynek magvai mindig is megvoltak kutatásunk olykor sziklás talajában! Nem kevésbé örvendetes a tudatos igyekezet a kutatások térben és időben való kiterjesztésére: helyet kaptak a népvándorláskorosok között a szarmaták és a késői nomádok kutatói, a mai Magyarország határain kívüli kutatások és problémák is. 40 tanulmány (amelyek ráadásul nem csak egyetlen kérdésre keresnek választ, önmagukban is sokrétűek) végletekig zanzásított mondandója sem fér bele az előszó kereteibe. Ezért itt csak figyelemfelkeltésre, az étlap ínyenceknek való ajánlására vállalkozhatott! (semmiképpen sem értékítéletre, különösen nem vitára). Hat tanulmány foglalkozik a korai népvándorláskorral, húsz az avar korral, 8 a magyar honfoglalás korával és előzményeivel, körülményeivel, kettő a késői, immár letelepült nomádokkal (kunokkal). Ellenáll ennek az osztályozásnak Takács Miklós, a jugoszláviai koraközépkor-kutatásban eligazodni kívánóknak iránytűt ajánló munkája és az a portré, amit Szőllősy Gábor rajzolt dr. Fábián Gyuláról, bemutatva működőképes íjrekonstrukcióit is. A szarmaták, gepidák (és mások?) alföldi történetének számos kronológiai, kultúrtörténeti, szociológiai, szokásbeli, településtörténeti tanulságokkal járó kérdése fogalmazódik meg. Időrendi, földrajzi, etnikai különbség helyett nem inkább társadalmi és tradicionális eltérésekre utalnak-e a szarmata halmos temetők? {Kulcsár Valéria). Milyen mélységig hatolt be a római import a barbaricumi telepek mindennapi életébe? {Berecz Katalin). Kik lehetnek a tiszadob-szigeti IV-V. sz.-i temető iráni és keleti germán kapcsolatokkal rendelkező használói? {Istvánovits Eszter). Elkülöníthető-e a Délalföld legkésőbbi szarmata leletanyaga? {Vörös Gabriella, a Nagymágocs-paptanyai, sándorfalva-eperjesi telepfeltárások tanúságaira alapozva). Hogy néznek ki ugyanekkor a Körös-Tisza-Maros közének gepida falvai? {B. Tóth Agnes). Hogy éli meg az eseménytörténet sodrását egy, Gepidia ÉK-i csücskében megbúvó népcsoport? {Lovász Emese, temető és telepmaradvány Egerlövőről, II. Justinos érmével datált sírral). A válaszok kimunkálása általános érdeklődésre tarthat számot. Az avar kori kutatásnak szinte minden ága-boga megjelenik a korai avaroktól (sőt prae-avar jelenségektől) az avar kori nem-avarokon át a griffes-indás díszítőművészetig, sőt a IX. század problémájáig, nagyobb területi összefüggésektől temetőn, egyes síron, lelettípuson át a finom részletekig. A clusteranalízissel kirajzolódó populációgenetikai csoportokat {Fóthi Erzsébet) össze kell majd vetnünk a kulturális jelenségekkel. A Keszthely-kultúra belső időrendje, elterjedése és kapcsolatai immár nagyobb temetőrészletek alapján közelíthetők meg {Peremi Ágota: Lesencetomaj-Piroskereszt; Költő László: Kéthely-Melegoldal) és bebizonyosodik, hogy a komáromi „hídfő" előkelő lovasainak története átível az egész későavar koron {Tmgly Sándor). Még régi temetőásatások rekonstruálása sem reménytelen feladat: az akkor elhanyagolt szempontok ma érvényesíthetők {Gere László, Gerjen). Messzire vezethet egy nagy temető egyetlen szenzációs sírjának elemzése {Lőrinczy Gábor, Szegvár-Oromdülő 1. sír, részleges állattemetésekkel, bizáncias ékszerkészlettel, archaikus jellegű lószerszámmal, lábbeligarnitúrával). A csatos-veretes-szíjszorítós csizmaviselet és pontuszi 14