A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

B. Tóth Ágnes: Gepida településnyomok a Körös-Tisza-Maros közén

etnikumú voltát hangsúlyozó szovjet régészek közül is többen elismerik e háztípus germán eredetét.

9 Ezekre a házakra a Csernyahovi-kultúrában és más germán törzsek telepein egyaránt jellemző a nagy alapterület, a cölöpös szerkezet, s lakosaik igen gyakran lakó- és istállórészre osztották őket. A települések belső szerkezete is hasonló volt: a nagy lakóépületeket kicsi, felszínre épített, vagy sokszor földbe mélyített, gazdasági melléképületek övezték. Mindezt összegezve, feltehetjük a kérdést, hogyha Európa-szerte a germán törzsek esetében hasonló szerkezetű telepekkel, építményekkel számolhatunk, akkor mivel magyarázható az, hogy az általunk ismert gepida telepeken mindeddig nem sikerült hasonlókra bukkanni. Elsősorban itt ismét fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az ismertetett alföldi gepida objektumok főleg apró ásatásokból származnak, teljesebb képet tehát általuk aligha nyerhetünk. Nem tudjuk ma még pontosan felmérni azt a hatást sem, amit a Kárpát-medencébe beköltöző gepidákra a már évszázadok óta itt megtelepült különböző népek építési szokásai gyakorolhattak. Ma már örvendetesen megszaporodtak ismereteink az alföldi szarmata településekről. Innen a gepidákéhoz sokszor hasonló szerkezetű, zömmel a földbe mélyedő padlójú építményeket ismerhetünk meg; fontos különbségnek tűnik azonban, hogy eme telepek egy részének kunyhóiban kemencéket vagy tűzhelyeket is feltártak.

10 A Felvidék K-i részének császárkori telepein néhány esetben cölöpös, felszíni építményeket is kibontottak, ezek azonban kis alapterületük és a tüzelőberendezés hiánya miatt nem tarthatók lakóépületeknek.

11 A fentieket összegezve megállapítható, hogy nemcsak a gepidák, hanem más császárkori és kora népvándorláskori népek telepein is ritkaságszámba mennek a feltárt felszíni lakóépületek a Kárpát-medence K-i felében. Erre a jelenségre a gepidák esetében aligha találhatunk kielégítő magyarázatot. Nehezen képzelhető el, hogy a korábbi lakhelyüktől nem túl nagy mértékben eltérő éghajlati, növényföldrajzi stb. adottságokkal rendelkező Kárpát-medencében miért kellett volna elhagyniuk saját korábbi házépítési szokásaikat, s nagy, jól megépített, tűzhelyes házaikat fűtetlen, apró putrikra cserélniük. Feltehető ugyanakkor, hogy ásatástechnikai korlátaink is nehezíthetik e házak főleg cölöpmaradványainak felismerését, ill. a jelenségek nagy részét szétrombolhatta az utóbbi évek mezőgazdasági technikája, a talajt sokszor 80 cm mélységben teljesen átforgató mélyszántás. E kérdésben tisztábban láthatnánk, ha valahol egy évszázadok óta nem szántott, ősgyepes területen sikerülne gepida telepre bukkanni, s azt feltárni. Ha kevés is a biztos ismeretünk a gepidák Körös-Tisza-Maros-vidéki településeiről, a kutatás számára fontos nyereségként könyvelhető el az a bőséges kerámia-leletanyag, amely ezekről a lelőhelyekről előkerült.

12 A korszakkal foglalkozók számára köztudott, hogy a több mint száz évre visszamenő gepida temető-ásatásokkal jelentős mennyiségű edénymelléklet került napvilágra. Ezek nagyobb része apróbb bögre, díszes csésze, ritkábban korsó és tál. A megismert telep-kerámia - már jellegénél fogva is - ennél sokkal gazdagabb edénytípusokban és -formákban. A leggyakoribbak közü9 Häusler, Arnold 1979. 23-65; Rikman, E. A. 1962.121-138.; uő. 1975. 50-87.; Tihanova, M. A. 1971. 194. 10 Kovalovszki Júlia 1980., Vörös Gabriella 1988.133. 11 Lamiová-Schmiedlová, Mária 1969. 403-501. 12 B. Tóth Ágnes 1983. 100