A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

B. Tóth Ágnes: Gepida településnyomok a Körös-Tisza-Maros közén

egyike sem lakóépületekként írt a földkunyhókról.

6 Ha számba vesszük az ezen építmények közös jellemzőit: a tüzelőberendezés hiányát, a kis alapterületet, a jól lesározott padló ritkaságát, a sokszor hevenyészett építésmódot, mi sem tarthatjuk valószínűnek, hogy lakóépületekről lehetne itt szó. Gazdasági melléképületek lehettek ezek inkább; az említett terménytárolás mellett szerszámoskamrák, jobb időben különböző háziipari tevékenységek teréül szolgáló műhelyek (talán bőr-, szaru-, csontfeldolgozás, esetleg fémművesség) lehettek, de szolgálhattak egyéb háztartási tevékenységek számára (őrlés, szárítás), de tarthattak bennük féltettebb állatokat is. Mindebből következik az, hogy ha ezek valóban gazdasági melléképületek voltak, akkor hol találhatók a valódi lakóépületek? Ez az a kérdés, amelyre esetünkben alig lehet pozitív választ adni, s csak etnikai, időbeli párhuzamokra utalhatunk. Mindeddig a malomfalvi (More§ti) volt az egyetlen olyan gepida település, amellyel kapcsolatban a siker reményében próbáltak választ adni a fenti kérdésre.

7 Azon a telepen a mieinkhez hasonló 37 veremházat ásott ki és tett közzé K. Horedt és szintén melléképületeknek tartotta azokat. О, a felszíni lakóépületeket keresve, 0,20,4 m mélységben 11 db szétszántott szélű, különböző méretű köves-kavicsos felületet bontott ki. Ezeket - vele ellentétben - az alábbiak miatt nem tarthatjuk lakóépületek maradványainak: - a K. Horedt által hivatkozott NY-i germán lakóépületek egyikének sem volt ilyen köves-kavicsos padlózata; - a Malomfalván feltételezett felszíni építmények szerkezetére a legcsekélyebb nyom sem utal, a köves-kavicsos felületekhez csatlakozva sem cölöplyukakról, sem gerendanyomokról, sem paticsdarabokról nem számoltak be; - valamint itt sem találni nyomát a padlószintbe épült, tapasztott, átégett tűzhelynek amely másutt a germán felszíni lakóépületeknek mindig szerves tartozéka. Hasonló köves-kavicsos pakolást néhány helyütt ott csak a házak közötti kisebb térségek burkolására használták. így tehát le kell mondanunk arról, hogy Erdélyben már megtalálták volna a gepidák felszínre épült nagyházait. Mit tudunk a gepidák településeiről a korábbi szállásterületeiken? A Kr. u. 4. sz. végén - 5. sz. 1. felében a Felső-Tisza-vidéken feltételezett szállásterületükről - tudomásom szerint - eddig nem tettek közzé feltárt települést. A római korban, a Kr. u. 2. sz. 2. felében és a 3. sz. 1. felében a gót-gepida szállásterületet a Nyugati-Bug és a Pripjaty mellékfolyói vidékén, az ún. Wieíbark-kultúrában keresik. Erről a területről több feltárt telepet ismerünk; háromból felszíni lakóépületet, egy továbbiból pedig hasonló szerkezetű, enyhén földbe mélyítettet tettek közzé.

8 Természetes tehát, hogy a Wiefbark-kultúra folytatásaként is kialakuló Csernyahovi-kültúrában is megtalálhatók mind a felszínre épült, mind a földbe mélyített építmények, a legtöbbször egymás mellett, azonos településeken. E felszíni, cölöpös szerkezetű nagy házak ugyanakkor igen sok hasonlóságot mutatnak a NY- és É-Európa széles térségeit benépesítő más germán törzsek lakóépületeivel; nem véletlen tehát, hogy még a Csernyahovi-kultúra sok6 Tacitus Germ. 16. 7 Horedt, Kurt 1979. 8 A települések: Lepesovka, Viknyny Velikie, Grudek NadbuZnyj, Romol; Lásd: Kuharenko, Ju. V. 1980. 99