A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

B. Tóth Ágnes: Gepida településnyomok a Körös-Tisza-Maros közén

lekerekített hatszög, 2-2,4 m hosszú, szabálytalan oldalakkal. Mélysége szintén 1,5 m köriili volt, a fenéken lesározódás nyomait tapasztaltuk. Az öt cölöplyuk közül az I. ill. a II. és az V. állhatott a tengely végein (megújítás nyomai?), esetleg elképzelhető, hogy a cölöpök a falak mentén körben tarthatták az építmény tetejét (talán a DK-i oldal „teknőjébe" is állíthattak egyet). A karólyukak ez esetben nem a falak vonalát követték, belső válaszfalra vagy valamely berendezés nyomaira következtethetünk belőlük. Tűzhely itt sem volt. 4. Szarvas-Bezincâ (3. kép) Szőke B. M. ásta ki a Békés megyei topográfia Szarvas 123. nevű lelőhelyén. A legszabályosabb alaprajzú objektum, csaknem teljesen négyzet alakú, oldalai 3,3-3,5 m hosszúak. Mélysége 1,5 m. A padlón többszörös lesározás, ill. behordott föld nyomai. A NY-K-i tengely végeiben két cölöp állhatott. A K-i oldalon lépcsős bejáratot sikerült kibontani. Ennek közelében ideiglenes tüzelés nyomaira bukkantak: a vékony, hamus folt alatt enyhén átégett a padló, s a huzatot a bejárat felől egy odatámasztott kő fogta el. A fent leírt építmények jellemzőit összefoglalva megállapíthatjuk, hogy oldalhosszuk 3 m körüli, alapterületük 6 és 12 m

2 között váltakozott. A mérhető gödörmélységek 1,5 m körüliek voltak. A tengely rendszerint NY-K-i, ill. ÉK-DNY-i. E gepida telepeken előkerült kunyhókra jellemző, hogy nincsenek olyan tipikus, közös vonásaik, amelyek alapján minden kétséget kizáró módon elválaszthatók volnának más területek és korszakok hasonló jellegű építményeitől. Volt, ahol a két cölöplyuk ágasfás-szelemenes tetőszerkezetre enged következtetni (Battonya-VOTSZ, Szarvas), másutt a hat cölöp közül négy a tető széleit támaszthatta magasabbra (BattonyaVOTSZ). Nehezen értelmezhető az eperjesi kunyhók szerkezete (három, ill. öt, az oldalfalakat „felező" cölöpök), ha ágasosak voltak, akkor feltehetőleg többszörösen megújíthatták őket. Ismét másféle szerkezetre, az ún. egyszerű vagy szarufás tetőre utal másutt a négy sarokba állított cölöp (Battonya-Sziondai gyep), s ez alkalommal talán felmenő falakkal is számolhatunk. Eme eltéréseken túl azonban egy-egy lelőhelyen (ill. ott is főleg egy-egy gazdasági egységen) belül termézetszerűleg objektumok azonosságaira is bukkanhatunk. Ilyen volt pl. az eperjesi kunyhók tengelyének azonos iránya, a négyszögtől eltérő, szabálytalan formája; a Battonya-VOTSZ esetében pedig a gödröknek a házakéhoz viszonyított hasonló helyzete. A szarvasi ház lépcsős bejáratával válik ki a többi közül; ezt a bejáratot természetesen külön, kiugró tetőrésznek kellett védenie a csapadék ellen. Közös jellemzője a leírt házaknak az is, hogy nem volt bennük jól megépített, huzamosabb ideig használt tüzelőhely; s ideiglenes is csak egy esetben került elő. Néhány házban ülő- vagy tárolóhelyül szolgáló padkát is kibontottak. A padlószint fölötti paticsos, hamufoltos, néha agyagos, kevés leletanyagot szolgáltató pusztulási réteg alapján valószínű, hogy ezek az építmények zömmel tűz áldozatául estek. Egy részüket később, de még a gepida telep életében szemétgödörként használták, ezt csontos-cserepes feltöltődésként észlelték az ásatok. A leírt telepeken a kunyhókhoz több ízben gödrök csatlakoztak, ezek száma, mérete, formája különböző, de a házakhoz tartozásuk bizonyított. A kutatást hosszabb ideje foglalkoztatja a kérdés, hogy mire is szolgálhattak ezek a putriszerű építmények. Mint az köztudott, két auctor is beszámolt feltehetőleg hasonló építményekről, a germán szokásokat leírva. Plinius szerint Germániában a textiliát földbe ásott építményekben készítik.

5 Tacitus szerint pedig a germánok "földalatti vermeket" ásnak „téli menedékül" és „tárolóhelyül a termésnek"; tehát az auctorok 4 Szőke B. Miklós 1980. 249. 5 Plinius Nat. Hist. XIX. 9. ed. С. Mayhoff, Lipsiae 1982. 248. 98