A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Régészet és határterületei - Bartosiewicz László: Az állatcsontok eloszlási rendszere avar temetkezésekben

Az 1. képen a hat változó az első két faktor súlyértékei szerint látható. Az ábrán periférikusán elhelyezkedő' adatpontok nagyobb értékeket jelentenek, tehát szerepük is nagyobb annak a faktornak meghatározásában, amelyhez közelebb esnek. Ilyen alapon állapíthatjuk meg, hogy az első faktor (I.) oíyan állatcsontkombinációkat jelez a sírokban, amelyeket a „b" osztályú sertésmaradványok (bordák, a végtagok distalis hosszúcsontjai) és bizonyos mértékig a szarvasmarhacsontok jelenléte jelléт О 1. kép. A sopronkőhidai temetőben megfigyelt változók szerkezete az I. és П. faktor síkjában. Az egyes pontokhoz tartozó betűjelzések: b = Bos: szarvasmarha; g = Gallus: házityúk; oa = Ovis (Capra) „a": juh (kecske) „a"; ob = Ovis (Capra) „b": juh (kecske) „b": sa = Sus „a": sertés „a"; sb = Sus „b": sertés „b". meznek. Ezek a csontok általában ritkán fordulnak elő házityúk csontvázakkal (ez a faj nagy negatív értékkel kötődik az I. faktorhoz!). Az „a" osztályú sertéscsontok előfordulása nem jellemző

25

. Az ordinátaként használt II. faktor arra utal, hogy a kiskérődzőcsontok többségének minőségi megkülönböztetése a temető esetében nem indokolt (a két változó egymáshoz közel esik). Bár minden változó minden faktorral bizonyos mértékig kapcsolatban van, az elvont faktorok egymástól függetlenek (ortogonális helyzetűek). Ennek értelmében a második faktoron nagy súllyal szereplő juh (vagy kecske) csontok megjelenése az egyes sírokban a többi változótól az esetek többségében független, sőt a „b" kategóriába tartozó sertéscsontok sírba helyezésével ellentétben is állhat. 25 Ezek a sertéscsontok csak a harmadik faktoron kapcsolódnak a szarvasmarhacsontok megjelenéséhez. 84