A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Régészet és határterületei - Bartosiewicz László: Az állatcsontok eloszlási rendszere avar temetkezésekben
A számítás által elkülönített faktorok az eredeti változókkal (a csoportosítás sikerességének megfelelően) más-más kapcsolatban állnak. Ezek a kapcsolatok — a korrelációs koefficiensekhez hasonlóan — mátrixba rendezhető' faktorsúlyokkal értelmezhetó'k, amelyeknek értéke — 1 és 1 között van. A faktorhoz szorosan kapcsolódó változók határozzák meg a faktor jellegét, ismeretükben kísérletet tehetünk a mért változók e csoportja által becsült, közvetlenül nem mérhető' háttérváltozók megfogalmazására. A faktorsúlyok bonyolult számítógépes módszerekkel 23 , forgatási eljárásokkal az egyes faktorok összvarianciát fedó' arányára, ami a sajátértékek bizonyos mértékű kiegyenlító'désében nyilvánul meg. A végsó' eredmény tehát jobban interpretálható, de valamivel pontatlanabb, mint az eredeti faktorsúlymátrix. A faktorok egy-egy derékszögű koordinátarendszer tengelyeiként felrajzolva páronként ábrázolhatók, és a faktorsúlyoknak megfelelő' adatpontok azonosítása után a változók kapcsolatai igen szemléletessé válnak. A munka e végsó' szakaszának jelentó'sége az eredmények szakmai értelmezése szempontjából a legnagyobb, ezért magyarázatát a sopronkó'hidai IX. századi temető meglehetősen közismert állatcsontanyagával illusztrálom. A grafikus ábrázolás alapjául szolgáló forgatott faktorsúlymátrixot, a faktorokhoz tartozó sajátértékeket, valamint a változók kommunalitásait a 4. táblázat tartalmazza. A fajok és az Uerpmann-féle húskategóriák 24 szerint kialakított hat változónak megfelelő hat faktor közül háromnak a sajátértéke nagyobb az általában egyezményesen alsó határnak tekintett I-nél, és ez a három faktor az összvariancia 65,6 %-át képviseli (100x3,938:6). A jobb áttekinthetőség érdekében a táblázat csak a 0,25-nél nagyobb abszolút értékű faktorsúlyokat mutatja a változók első faktor szerint kialakított csökkenő sorrendjében. 4. táblázat A forgatott faktormátrix 0,25-nél nagyobb faktorsúlyai, I-nél nagyobb sajátértékei és kommunalitási értékei a sopronkőhidai temető anyagából számítva (magyarázat a szövegben; ld. 1. kép). Változók I. Faktorok II. III. Kommunalitások Házityúk Sertés „b" Juh v. kecske „a" Juh v. kecske „b" Sertés „a" Szarvasmarha -0,787 0,783 0,348 -0,354 -0,327 0,791 0,705 0,790 0,710 0,7470 0,7396 0,6372 0,5244 0,6575 0,6329 Sajátértékek 1,402 1,367 1,169 3,9386 23 Az eljárás ismertetése ebben a munkában hosszadalmas és felesleges lenne. Az alkalmazott Varimax Program csak az I-nél nagyobb sajátértékű faktorokat rendezi át úgy, hogy azok magyarázó értéke nagyjából egyenlővé válik. A forgatás az egyes változók kommunalitásait nem változtatja meg. 24 Ebben az esetben nyilvánvaló a 9. jegyzetből idevágó megjegyzés, hogy az adott temetőben a szarvasmarhakoponyák előfordulása húsértékkel nem mérhető, hiszen nem ételmaradékként, legfeljebb jelképes ételáldozatként vagy halotti tor maradékaként kerülhettek a sírokba. Ezeknek a szarvasmarhakoponyáknak értelmezése külön vizsgálat tárgyát képezi, amely munkám fő vonalától jelen esetben meglehetősen távol esik, de a temető halotti rítusának megértéséhez nélkülözhetetlen: Szőke B.M., Acta ArchHung 31 (1979) 51—103. 83
