A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Régészet és határterületei - Bartosiewicz László: Az állatcsontok eloszlási rendszere avar temetkezésekben

Az egyes csoportok tehát csökkenő mennyiségű húst hordozó csontvázrészeket tartalmaznak, és az anyag ismeretében bizonyos fenntartások ellenére is alkalmasak a temető állatcsontjainak finomított felosztására. Az így kapott változók eloszlását a temető 41 sírjában a 2. táblázat mutatja. 2. táblázat Az állatcsontok gyakorisági viszonyai a szegvár-szőlőkaljai temető 41 sírjában. Gyakorisági szintek Faj és húsérték (db/sír) összes 0 1 2 3 4 5 6 12 Szarvasmarha „a" 12 18 4 2 1 2 1 1 64 Szarvasmarha „b" 22 13 5 1 0 0 0 0 26 Szarvasmarha „c" 39 2 0 0 0 0 0 0 2 Juh vagy kecske „a" 38 1 2 0 0 0 0 0 5 Juh vagy kecske „b" 32 4 4 1 0 0 0 0 15 Juh vagy kecske „c" 39 2 0 0 0 0 0 0 2 Sertés „a" 38 1 1 1 0 0 0 0 6 Sertés „b" 34 1 3 2 1 0 0 0 17 Házityúk (egész?) 37 4 0 0 0 0 0 0 4 Gyakorisági szint sír 291 46 19 7 2 2 1 1 369* Gyakorisági szint db 0 46 38 21 8 10 6 12 141 a sírok és változók számának szorzata Az anyag belső összefüggéseinek értékelésekor összehasonlítási alapként a sopronkőhidai IX. századi temető állatcsontleleteit használtam

6

, mert ezek megválasztása és elhelyezése egy példásan szigorú és legalább elsődleges értelmezésben

7 egyszerű temetkezési rítusra utal (az elsődleges értelmezés ebben az esetben nem régészeti, hanem szerkezeti interpretációt jelent). Erre a lelőhelyre a nagy számban talált marhakoponyák, valamint a sírokban előforduló állatfajok viszonylag egyszerű kombinációi jellemzők. Hipotézis A állatcsontleletek kedvező sajátsága, hogy statisztikai értelemben véve bármikor rekonstruálható populációból, a csontvázból származnak, amelyeknek ismerete minden esetben lehetőséget nyújt a csont pontos azonosítására. Ennek egyetlen feltétele, hogy a csont felismerhető állapotban legyen

8

. A fajok pontos meghatározása 6 Bökönyi S., in Török Gy., Fontes Arch. Hung. (1973) 107—129. Ez a munka irányadó volt cikkem szempontjából, bár a benne közölt adatokat csak egyszerűsített formában dolgoztam fel: cikkemben nem elsősorban az összehasonlítást, hanem a módszer ismertetését szolgálják. 7 Chang, К. С, Rethinking Archaeology (New York 1967) 84. Ez a gondolatmenet megfelel Chang azon megállapításának, hogy az egzisztenciális kapcsolatok statisztikai feltárása csak megalapozza a régészek oksági-determinisztikus összefüggéseket vizsgáló kutatómunkáját. 8 Az egyes fajok csigolyáinak azonosítása körültekintő munkával viszonylag nagy biztonsággal elvégezhető, feltéve, hogy az anyag nem túl töredékes; Carter H. H., OSSA 3/4 (1978) 120—125. Nem vonatkozik ez a bordákra, amelyek faji hovatartozása inkább csak a csatlakozó csigolyák alapján dönthető el. A juh és kecskecsontok elkülönítése általában csak igen tipikus csontok esetében lehetséges és több vázrész semmiféle megbízható, diagnosztikus értékű alaktani bélyeggel nem rendelkezik. 79