A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Régészet és határterületei - Bartosiewicz László: Az állatcsontok eloszlási rendszere avar temetkezésekben
1. táblázat A temetők feltárásakor előkerülő állatcsontanyag fő jellemzői a telepek ásatáskor felszínre hozott zoológiai leletekhez hasonlítva. Telepek Temetők TELEPEK Sajátos vonások: az állatcsontok az egyes fajok fogyasztásban betöltött szerepét mutatják — az egyes fajok aránya így jó esetben rekonstruálható — a csontok másodlagos depozíciójának esélye a településszerkezet bonyolultságával növekszik — a kevert és feldarabolt csontanyag a biometriai rekonstrukciót korlátozza — zárt leletegyüttesek ritkán fordulnak elő Hasonlóságok: az állatcsontok előfordulása bizonyíték az egyes állatfajok jelenlétére — a részleges feltárás csak igen nagy minták esetén használható becslésekre — a feltárás technikai hiányosságai félrevezető eredményekhez vezethetnek. TEMETŐK Sajátos vonások: a csontanyag arányai nem a valós fogyasztási viszonyokat tükrözik — a depozíció legalább formálisan alsődleges — az ép és összetartozó csontok mérhetők — a leletegyüttes zárt — a feltárás olykor pontosabb mint telepek esetében temető két szempontból hasonló a telepek feltárásakor előkerülő csontok forrásaihoz : a sírok általában nem összetartozó és erősen feldarabolt csontokat tartalmaztak, amelyek összességükben ételmaradék-szerűek voltak. Ezért kevés lehetőség nyílt csontméretek felvételére és a metrikus adatok érdemi feldolgozására. Amennyiben a kiásott állatcsontok halotti tor vagy ételáldozat maradványainak tekinthetők, okkal feltételezhetjük, hogy sírba helyezésük idején a rituális megkötöttségeken túl — amelyek látszólag nem voltak túl egyöntetűek, hiszen a sírok jelentős része állati maradványokat egyáltalán nem tartalmazott — a gazdasági vagy legalábbis ízlésbeli értékítélet is szerepet játszott. Ez a hipotézis a továbbiakban még vizsgálat tárgya lesz, mindenesetre indokolttá tette, hogy kiindulásként az egyes csontokat az Uerpmann-féle értékkategóriákba soroljuk 5 . Ez a felosztás lényegében az állatok egyes csontjai által képviselt testrészek többé-kevésbé objektív táplálkozási értékét mutatja, mennyiségi szempontból megbízhatónak mondható, minőségi vonatkozásait azonban étkezési vagy rituális szokások (húsfogyasztási tilalmak, egyes húsrészek előnybe helyezése) torzíthatják. ... > A dolgozatban használt hús érték-kategóriák a következők (ez a felosztás csirkecsontokra nem vonatkozik): „a" a gerincoszlop a farokcsigolyák kivételével, a váll és medenceöv csontjai, valamint a végtagok proximális helyzetű hosszú csontjai, „b" agykoponya-részletek, állkapocs, bordák, szegycsont, az alkar és lábszár csontjai, „c" arccsontok, farokcsigolyák, lábtőcsontok, lábvégek 5 Uerpmann, H. P., World Archaeology 4/3 (1973) 316. A temető csirkevázai egyetlen kategóriát képviselnek. 78
