A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Régészet és határterületei - Bartosiewicz László: Az állatcsontok eloszlási rendszere avar temetkezésekben
AZ ÁLLATCSONTOK ELOSZLÁSI RENDSZERE AVAR TEMETKEZÉSEKBEN BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ (Budapest, MTA Régészeti Intézet) 1979 tavaszán leletmentés során Szegvár—Szőlőkalján 155 sírt tárt fel Hegedűs Katalin 1 . E sírok közül 93 egy középső avar kori, 62 pedig egy magyar köznépi temető maradványainak bizonyult. A temető a Balástyahalom északnyugati lábánál fekvő lapos területen helyezkedett el, és a 93 avar temetkezés közül 41 tartalmazott állatcsontokat. A népvándorlás kor háziállatai elsősorban a temetőkben lelt áldozatiállat-maradványok alapján ismertek. A korabeli temetkezési rítusoknak köszönhető például, hogy széles körű ismeretek állnak rendelkezésünkre a népvándorlás kori lovakat illetően, amelyeket gyakran feldarabolás nélkül temettek el 2 . Szegvár—Szőlőkalja avar temetőrészletének esetében azonban — az egyéb sírmellékletekben tükröződő egyszerűségnek és szegényes jellegnek megfelelően — az állatcsontanyag is töredékes és nehezen éretelmezhető. Ugyanakkor ez a csekély változatosság az, ami módot ad az állat- illetve ételáldozatok temetkezési rítusban betöltött szerepének összehasonlító vizsgálatára. Ebben a feldolgozásban csak azok a maradványok szerepelnek, amelyekből állatcsontok maradtak vissza, növényrészek, tojáshéjak illetve esetleges folyadékok (áldozati edényekben) vizsgálatára nem került sor. Az elemzés szempontjából különösen kedvező körülmény, hogy a VII. században illetve a VIII. század elején használt temetőnek lényegében valamennyi sírját sikerült feltárni és csak a terület északkeleti részén kell néhány (6—8) sír elveszítésével 3 számolnunk. Anyagismertetés Tekintettel arra, hogy e cikk elsődleges célja nem a temető faunalistájának részletes ismertetése, bevezetőül érdemes kitérnünk a temetkezésekből és a telepfeltárások során előkerülő állatcsontleletek legfontosabb hasonlóságaira és különbségeire. Ezek rövid összefoglalását az 1. táblázat tartalmazza 4 . A szegvár—szőlőkaljai 1 Ezúton mondok köszönetet Dr. Hegedűs Katalinnak, aki az anyag feldolgozásával megbízott és az ásatás körülményeivel utólag megismertetett. További köszönet illeti Dr. Bökönyi Sándort (zoológia), Dr. Raczky Pált (matematika) és Dr. Szőke Béla Miklóst (avarkori régészet), akik szaktudásuknak msgfelelően fontos észrevételeikkal járultak hozzá a kézirat végső kialakításához. Az ábrák elkészítéséért Pálfay Krisztinának és Sajti Miklósnak tartozom köszönettel. 2 Bökönyi S., Cumania 4 (1976) 41. 3 Hegedűs K., Cumania (sajtó alatt) — személyes közlés. 4 Bartosiewicz L., Mitt. Àrch. In s t. 12/13 (1982/83) 2412—51; az itt közölt táblázat a középkori emésztőgödör tafonómiai összehasonlító ábráján alapul. 77
