A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre szegedi kapcsolatai

11. Újévi lap Déryné Ilonkának, 1941-re (rézkarc) grafikáit a korabeli magyar élet színeivel, hangulataival telítette, saját ízlése, egyénisége szerint interpretálta. Ha hazalátogatott Szegedre, Tápéra ment: több festménye megörökítette a tápéi tisztaszobákat dagadó fehér párnáival, színes csupraival. Szegeden a Tisza-partot, a vízi életet örökítette meg soha ki nem fogyó szeretettel, változatossággal. Később a mohácsi, bajai Duna-part, illetve Sugovica, a Balaton és Zebegeny, Nagybánya környéke, majd az alföldi síkság ragadta meg. Mohácsi, bajai képein a tájszépség mellett az archaikus életforma, a hallatlan érdekes, de már akkor is letűnőben lévő világ érdekelte. Egész sorozatot készített a vízimalmokról, lakóbárkákról, köszörűsökről, hálójavítókról, s ezzel olyan epikus és néprajzilag is hiteles képet adott a századelő nyugodt vízi életéről, amely már néprajzi, megőrző jellege miatt is figyelemre méltó. Mi, a rohanó kor emberei, vele együtt éljük át a mohácsi part csendesen mozgalmas életét, a köszörűs és festő mellett, körül ácsorgó bámészkodók, a szabadcirkusz szegényes kellékeire, sivár világára rácsodálkozók életét. Átéljük csodálkozásukat, örömüket, mert Vadász bevon egy puha világba, a groteszken kedves szemléletmódjával. Jellegzetes, kedvelt témája a cirkuszosok, mutatványosok élete. A szegedi, a debreceni, a zebegényi vásáron, piacon szeretettel és gyakran figyelte a megérkező, 339