A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Új- és legújabbkori történet - Halmágyi Pál: A makói hagymaszövetkezet, majd hagyma-részvénytársaság története 1900 és 1918 között

mára, nem jelentett szolidság és üzleti tisztesség tekintetében nyereséget a makói kereskedelemnek ... Ezeknek a kereskedőknek az üzleti eljárása nem volt alkalmas arra, hogy irántuk a termelőkben bizalmat gerjesszen. Ha csak lehetett, visszaéltek a termelők tájékozatlanságával: ha a hagyma ára esett, nem vették át a termelőtől a magasabb áron vett hagymát, ellenben ha felment az ár, nem szállítottak a tőlük alacsonyabb árért vásárolt vevők részére."

2 A kereskedők másik részéről, a makói zsidó kereskedőkről, már kedvezőbb képet fest Márton György, a makói hagymáról szóló művében. Hagymánk világkereskedelembe való bekapcsolódásáról írja: „A hagymatermesztés fejlődése azonban csak akkor vált rohamossá, amikor fokozatosan kiépültek a vasutak, kifejlődött hajózásunk s a kereskedelem is megszervezte Makónak a szükséges kapcsolatokat a távolabbi Nyugat országaival. Ez utóbbi főleg a makói zsidóság érdeme, amelynek nemzetközi összeköttetéseivel és kereskedői rátermettségével nagyrésze volt abban, hogy a makói hagyma világkereskedelmi cikké lett. Keresztény magyar hagymakereskedelem kialakulása a fentebb említett okokon kívül egyrészt az üzleti merészség hiánya s a nagy kockázat, másrészt a zsidó kereskedelem erős versenye és összetartása miatt csak nehezen indult meg."

3 A termelők teljes kiszorulása az értékesítésből, rendkívül kiszolgáltatta azokat a kereskedelmi ármanipulációknak. Arra, hogy ezek milyen formákban is megnyilvánultak, álljon itt példaként egy, a Makói Újság 1906. január 10-i számában Landesman és társai hagymakereskedők által közzétett levél. Ezen — Landesmanék által valószínűleg nem tiszta úton megszerzett — levélben egy másik hagymakereskedő, Stegman Izsák a következőket írta 1905 decemberében külföldi üzletfeleinek: „...ez évben a magyar hagymában nagy túltermelés van," s ezért február, márciusában majd 5—6 koronáért tud eladni hagymát, miért is „most csak a legszükségesebb mennyiséget vegyék meg a fogyasztók." (A vöröshagyma napi ára ekkor 10 korona/q volt. M. U. 1906. jan. 9.) Az ellenfél Landesman cég e levél közlése után azt tanácsolta a termelőknek, hogy legjobban teszik, ha ennek az embernek nem adnak el többet hagymát. Stegman sem késett a válasszal, melyet így kezdett: „... kereskedői tisztességet éppen Landesman Mór és társaitól tanulni nem fogok." Majd részletezi a Landesman cég manipulációit. Eszerint Landes manék július végén a környékbeli nagy uradalmaktól 7 korona/q árért nagy mennyiségű hagymát vásároltak föl. A makói piacon ezután kisebb vásárlásokkal az árat 11 koronára tornázták fel, majd ezen az áron adták el a 7 koronáért vásárolt nagy tétel hagymájukat. Ezután ismét nem vásároltak, s az ár szeptemberben (ekkor legnagyobb arányú a hagymaszedés) visszament 7—8 koronára. Most ismét vásároltak 200 vagon hagymát és kis változtatással kezdődött minden elölről. Kisebb vásárlásokkal a hagyma árát felverték 14 koronára. Ez az ár szeptember-októberben irreális. A külföldi kereskedők nem is vettek ezért az árért Makón hagymát, a kertészek pedig így nem tudtak eladni. Közben persze Landesmanék a piaci ár alatt adtak el hagymát raktárukból, mialatt a kertészeket arra biztatták, hogy ők ne adjanak el, mert később még magasabb ár lesz elérhető, a külföldi kereskedőket pedig arra beszélték rá, hogy későbbi szükségleteiket is most fedezzék, — természetesen tőlük, — és magától értetődően jóval 10 korona feletti áron. (A külföldi vevő úgy érezte, jól vásárolt, hiszen a manipulált piaci ár 14 korona s ő ez alatt vett egy-két koronával, ám valójában a Landesman cég járt jól, aki a 7—8 koronáért vett hagymát 11—13 koronáért adta tovább.) Mindezt onnan tudja olyan jól Stegman Izsák, mert mint írja: „volt 2 Petrovics Gy. 1922. 16. * Márton Gy. 1927. 18. 218