A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

NAGYPÉNTEK Nagypéntek nagy ünnep volt. A tanyákról ezen a napon énekszóval, feketébe öltözve jöttek a templomba még 10 km-ről is. Nagypénteken a pátfolvaiak nem dolgoztak, még a lovakat sem vakarták meg és lovat kocsiba nem fogtak. Ezt Bálint Sándor is megemlíti : „Az apátfalviak (Csanád) lovat nem fognak kocsiba ilyenkor, hanem a tanyaiak is gyalog jönnek be a templomba, mert ezen a napon a kocsira ülést illetlennek tartanák."

10 Ennek a szigorú munkaszünetnek látszólag ellentmond az a tény, hogy a jószágot viszont ezen a napon herélték. A nagypénteki munkaszünetre és jószágherélésre más vonatkozásban Bálint Sándor is utal: „Bár a katolikus egyház a nagypénteket sohasem ünnepelte pirosbetűs ünnepként, a régivágású emberek mégsem dolgoztak ezen a napon. Egyedül csak a jószágherélésre került szükségszerint sor. A szőregiek szerint a most herélt jószág könnyen kiheveri a műtétet."

11 Apátfalván a nagypénteki jószágherélést gyakorlati okokkal magyarázzák. Azzal, hogy olyankor még nincs nagy meleg, a legyek sem lepik még a friss sebet és így nem fertőzhetik azt meg, ahogy Apátfalván mondják : „nem köpik be a legyek". Nem utolsó sorban a húsvéti ünnepek alatt jobban tudják figyelni a kiherélt jószágot és ha valami akadályozza a gyógyulást, akkor könnyebben segíthetnek. A századforduló előtt nagypénteken tilos volt tüzet gyújtani, akkor ezen a napon kizárólag csak olajos kenyeret és savanya káposztát ettek. A század első évtizedétől tüzet csak délben, sok helyen délután gyújtottak. Várták, hogy más gyújtson, hogy ott szaporodjanak a békák és az egerek. Szárított csutkát az udvaron kis kúpalakra összeraktak és azt meggyújtva ott pattogatták kézirestában a kukoricát. Egy valaki ciroksöprűt tartott a rosta fölé, nehogy szétpattogjon a kukorica. A századforduló után, az 1930-as évekig csak pattogatott kukoricát ettek délben vagy kora délután, délig azonban semmit. Estefelé esetleg már sós-paprikás kenyeret is ettek. Nagypénteket még azok is különösen szigorú böjttel ünnepelték, akik egyébként máskor nem, vagy csak módjával böjtöltek. Az 1930-as évektől a fiatalok próbáltak kibúvót találni a szigorú böjti fegyelem alól. így akkoriban estefelé már sokan megették a tejet is. Különösen a gyerekeknek kedveskedett az anyjuk egy kis tejjel. A pattogatott kukorica ki nem pattogott égett dumáját porrá megtörték és ugyancsak porrá tört cukorral keverve a gyerekek nagyon szerették. A nagypénteki pattogatott kukoricából cérnára is fűztek és alkalmanként abból nyeleitek egy szemet a torokfájóssal.

12 A nagypénteki pattogatott kukoricáról Bálint Sándor ezt írja: „Nagypénteken délután sokfelé kukoricát szoktak pattogatni, amelynek néhol szintén szentelményjelleget tulajdonítanak. ...Apátfalván (Csanád) cérnára fűzik és orvosságul használják."

13 A Szentsírt a templomban az 1940-es évek vége feléig a Jézus katonák őrizték. Jellegzetes alakjai voltak ők a nagyhét második felének. A Jézus katonák legalább négyen, de legtöbbször hatan voltak a legények közül kiválasztva, kiknek katonaviselt ember volt a parancsnokuk. A kalapjukhoz télizöldből egy kis ágacska volt tűzve. A szolgálatuk megtiszteltetés volt számukra és azért legfeljebb egy kis bort kaptak. Helyük 10 Bálint S. 1938. 200. "BálintS. 1980. 261. 12 Borús R. 1981. 39. »BálintS. 1938. 200—201. 196