A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván II.

a községháza udvarán a cselédszobában (kisbírók szobájában) volt és onnan mentek a templomba őrségváltáskor. Nagypénteken a lányoknak egykor nem volt szabad fésülködniök, nehogy fájós legyen a fejük. Ezen a napon a lányok is fekete pántlikát kötöttek a hajukba. Más nagypénteki szokás volt, hogy ezen a napon kint az udvaron, leginkább a kútnál mosakodtak, nehogy bolhásak legyenek. NAGYSZOMBAT, HÚSVÉT Mikor nagyszombaton megszólaltak a harangok, seprűvel körüljárták az udvart és a fal tövét söprögetve mondták: „Kígyók, békák meneküljetek, Házunk körű' ne maradjatok!" A nagyszombati föltámadási körmenetre az idősebb asszonyok is világosba öltöztek, a rojtos nagykendőjüket is világosabb sarkára kötötték, a lányok pedig fehér ruhát vettek magukra. A körmenetben a Mária szobrot és a lobogókat fehérruhás máriás-lányok vitték. A föltámadási körmenet utáni kocsonyaevés a 20-as években kezdett elterjedni, de a 30-as évektől már a sonkát is több helyen megették ilyenkor, amikor az első csillag feljött.

14 A Jézus keresés szokása Apátfalván is megvolt még az 1920-as években is. Nagyszombat éjszakáján a jámborabb emberek a temető kápolnájához mentek. Ott imádkoztak és énekeltek egészen hajnalig.

15 A régi öregek közül sokan akadtak még századunk első évtizedében is, akik a húsvéti sonkát és kalácsot húsvét reggelén korán elvitték a templomba, hogy a pap megáldja, megszentelje. Később az 1920-as évektől általánosan az volt a szokás, hogy húsvét vasárnapján, mielőtt ettek volna belőle, a családfő vagy a felesége szentelt vízzel meghintette. Aki húsvét vasárnapján a nagymisére ment, az már a templomba menetele előtt megette a húst, aki viszont a korábbi kismisére ment, az a templomból való hazatérés után. Húsvét reggelén az első falatot a szentölt köbászbvC törték, hogyha kifekszenek a mezőre, a kígyó és béka ne menjen a szájukba. Az idősebbek fel is hívták a fiatalabbak figyelmét ilyenkor, mondván: „Egyetek egy falatot ebbű' ja kóbászbú', maj' nem mén a béka a szátokba!" A sonka mellett kolbász, körösztcsont és tojás volt főve. A körösztcsontot annak jeléül főzték, hogy katolikus keresztények. Az első tojást mindenki megfelezte valakivel és közösen ették meg. Úgy tartották, hogy akik húsvéti tojást feleztek valakivel, azok a bajban majd segíteni tudnak egymáson. Azt is mondták, hogyha eltéved valaki, akkor jusson eszébe, hogy a húsvéti tojást kivel felezte meg és akkor majd megtalálja az igazi utat. A szentelt sonka csontját többen elégették, mások az ereszét csurgassa, elásták, hogy a rontást elkerüljék, de olyanok is voltak sokan, akik tavasszal avval verték a csutkatövet, mivel arra nagyon alkalmasnak tartották. 14 Borús R. 1981.40. 16 Lele J.—

Waldmann J. 1971. 582. 197