A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Néprajz - Nagy Ibolya: Végrendeletek és temetkezés Szentesen a 19. században
összeg, hogyan lehetett érte eltemettetni az elhunytat? — a református egyház krónikájában választ találunk. 1867-től találkozunk két olyan bejegyzéssel, miszerint a temetkezési társulat tagsági díjából kívánja majdani költségeit előteremteni; egyik esetben sincs a végrendelkezőnek egyenesági rokona. Idézek az egyikből: „5 ször Miután a HL* Sz. temetkezési egyletnek tagja vagyok: a temetési költségek ez által fedeztetnek; 6 szor Temetésem rendezésével Berényi István jó barátomat megbízván egyszersmind hagyatékaim végre hajtójául felkérem, kinek is ezen szívessége fejében jutalmul egy 30 ftokon vásárolóit majd egészen új szűrömet hagyományozom." 27 A szentesi református egyház kéziratos krónikája az 1748—1825 közötti időszakot öleli fel. Már a XVIII. századi részben is több helyen néprajzi leírás van, míg a XIX. századi kötetbe Kiss Bálint önálló fejezetet iktat be, „Az eklésia Tagjairól" címmel; e részben részletesen foglalkozik az emberi élet fordulóihoz fűződő szokásokkal is. A krónikáról Filep Antal írt részletes ismertetőt. 28 Ugyancsak az ő kutatásaiból tudjuk, hogy a XVIII. századi szokásleírások valószínűleg Szentmiklósi Sebők Sámuel nevéhez fűződnek, leírásai a XVIII. század harmadik harmadára vonatkoznak. Kiss Bálint az 1800—1825 közötti időszak krónikása, kézirata befejezéséhez 1829-ben már közel állt. 29 Nem közlöm az alapos és részletes szokás leírásokat, csupán a temetési módra és költségekre vonatkozó részeket. XVIII. századi leírás 30 : „A halottat is virrasztani, t. i. az érdemes, és elő kelő Jó embereket, Külső Gazda emberek, énekesek Oskolabéli Deákokkal és gyermekekkel éneklésekkel virrasztják, másnap pedig kőnyőrgéstől fogva, míg eltemetik énekléssel ezek kísérik ki a' házából, holott a' Testet le tévén, úgy kezdi a Deáki Sereg az éneklést, és azután a' Kántor. Ki hirdettetnek a' Templomban, kiknek testek felett Taníttást kívánnak, és Dél előtt e, vagy utánna lészen temettetése, ezenkívül a' harangok jelt adnak kijővén a' Nép a Templomból, majd ismét a' Házhozvaló gyülekezetre, és többször nem, hanemha 1 Rh. For. fizetnek; így minden harangok háromszor megvonattatnak, t. i. első jeladás, második a' Népnek oda gyűlésre, harmadik a temetőbe való kísérés végett. A' torozás még Szokásban vagyon, de úgy láttyuk nem rend kívül való vesztegetéssel, mint sokaknál. A Halotti tanítások többire a Háznál vágynak, essős időben a' Templomban, és a' kik két tanításokat kivannak, többire edjik a Háznál, másik a' Templomban áll. Az edgyes tanításért 1 For. két tanításért két két for rend szerént; némellyek testamentomban hagynak a Tanítóknak Számokra egy egy aranyat. A Butsuztatás is Némellyeknek Szokások, az Oskola Mester irván, és a' Kántor el énekelvén, igy osztoznak az egy aranyon is ketten. Az ének Szóval való Halotra a' kisebb harangok adnak jelt, ennek külőmbségére, hogy tanítás nem lészen felette, ennek előtte az Oskolai Ifjaknak semmi fizetések nem volt temetésért, hanem a' rend Szerént való egy máriásnak fele az Oskola Mesternek, fele pedig a' Kántornak adattatott, most rendeltetett a Deákoknak is egy peták, vagy ha ki többet ád. Az Ekklésia Szegényeit az Ekkl. temetteti; csuda, ha igaz, hogy a' Kántorok az éneklések bérit a' Gondviselőn meg Szokták venni, többire itt tsak ének Szóval temetkeznek a' Szegények." A fenti részlet alapján két alapvető temetkezési módot különböztethetünk meg: az énekszós és prédikációs formát, ez utóbbinak bővülése a búcsúztatás, ti. a halott életének fontosabb eseményeit stb. énekelte el a kántor a tanító szövege alapján. • 27 CSmL(Szf) végrendeletek gyűjteménye 588/1867. 28 Filep A. 1971. 115—134. 29 Filep A. 1971.119. Itt jegyzem meg, hogy a XIX. századi szokásleírást Filep A. ezen írásából közlöm. 80 A szentesi református egyház históriája I. kötet 123—126. 183
