A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Nagy Ibolya: Végrendeletek és temetkezés Szentesen a 19. században

Alapvető különbség a két temetési mód között, hogy az énekszósnál a pap nem prédikálja el a halottat, és kevesebb harang, ritkábban szól. A XIX. század nem hoz lényeges változást, ahogyan Kiss Bálint leírásából láthatjuk : „A halottak eltemetésének ez vált rendi: a megholtat bejelentette a Bejáró (Funerator) ha énekszós volt a Rectornak; ha Predikatiós, a Prédikátornak is. ... Ugyanakkor hír adódott a Harangozónak is, kik a reggeli Isteni tisztelet utánn harangszó által adtak jelt a halott felöli, az Asszony féléknek kétszer, a férfiaknak 3

szor tsenditvén — ezutánn az Ének szónak eggy; a Predikatiós halottnak minden harangokat meghúztak. A Predikatiós halott a Templomban is ki hirdetődött: mikor temetődön, és a Halotti Tanítás a Templomban lessz-é vagy a Háznál. A harangokat mind az által szabad volt meghúzatni az Ének szós halottaknak is, ha a szokott 3 ft fizetést le tették. El jövénn a temetés ideje melly dél előtt 10, delutánn 3 óra tájban szokott rendeseim lenni, harangszó által hír adódott a temetésre való menetre — A predikatiós halotthoz a Lelki Pásztor a Kantor egy Praeceptorral es 7—8 gyermekkel el mentek a halottas házhoz. Ott mikor a testet ki hozták a gyermekek énekeltek egy verset. Az utánn a Kantor 5—6

0t a Lelki Pásztor a Vasárnapi Isteni tisztelet rendi szerint végezte az Isteni tiszteletet, a tanítás utánn el olvasván a bé adott írásból a meg hólt elete leírását, attyafiainak neveket betegséget halálát. A Predikatzióból rövid alkal maztatast tett a megholtra, az élőknek a megholt eránt való jóságokat meg ditserte, reajok áldást mondott a meg hóltnaknyugodalmat és idvességet kévánt, s az Ekklesia kebeléből el botsatotta békességgel — ... Az után a Kántor és a gyermekek énekelgettek a holttest előtt. A temetőben is még el nem temették. ... — A kik nagyobb Caerimoniaval akartak temetkezni, azoknak halottjaik felett a Predikatzio utánn a Rector Búcsúztató verseket is mondott. Az Oskolás gyermekek pedig harmonias énekeket mondottak a Rector directioja a Cantor és Tanítok segittsege mellett... — El temetődvén a halott az Atyafiak barátok a halottas torra meg hívódnak, mellyben sokan nem tsak jól laknak, hanem meg is ittasodtak a szomorú feleknek, és minden jobb érzésüeknek botránkoztatásokra. Már mai időben ez is kezd a szokásból ki menni. — Szokás volt még ennek a Századnak még az eleinn a Lucubratio is, ez abból állott: hogy Reggeli Isteni tisztelet utánn egy oráig estve pedig 10—12 orájig is egy Praeceptor 6—7 gyermekkel a' halottas háznál, némely ahoz értő emberekkel s asszonyoknak segítségekkel, minemüek voltak Csávás András és Zó Ilona, énekelgettek. Közbe közbe etették itatták őket, és a szegény gyermekeket annyira le itatták, hogy alig tudtak az Oskolába mászkálni. Mellyért az a szokás el töröltetett a Presbyterium által. A közönséges Predikatziós halottól fizettek a Prédikátornak eleinte 1 ezüst ftot— későbben 2 bankó ftot. A Búcsúztatás Halottért a Prd (ikatornak) 2 ezüst ft. Későbben 4 Bankó ftot. — A Rector Butsuztatásért 7 ezüst máriást — későbben 4 főtt. Bankóban. A halottak ProtocoUalásáért 7 y

2 Krt ezüstben. A Deákoknak is 7 y

2 Krt Lucubratioért 17 Krt. A Kántornak Predikatiós halottól 20 ezüst Krt ének szostól 10 Krt. — A Harangozóknak mind a három harang meg húzásáért 9 ezüst Krt. Egy harangért 2 Krt. — Az Ekklesiának a Harangokra elsőbben 1 f 8 Kra ezüstben későbben 3 ft Bankóban..."

31 A 337. lapon ez áll: „Rector volt Győri Jósef... — A Butsuztatók készítésére szer volt, meg tudta ríkatni az Asszonyokat." A temetés módjának két alapváltozatáról, az énekszósról és a prédikációsról olvashatunk, illetve a prédikáció, a nemzetséglevél felolvasása után a rektor valószí81 A szentesi református egyház históriája II. kötet 372—375. 184