A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Néprajz - Szilágyi Miklós: A Mindszent-algyői uradalom halászati szerződései (1832–1861)
A MINDSZENT—ALGYŐI URADALOM HALÁSZATI SZERZŐDÉSEI (1832—1861) SZILÁGYI MIKLÓS (Budapest, Néprajzi Múzeum) Az utóbbi évtizedekben több néprajzi tanulmány és forráselemzés hívta fel a figyelmet a halászó vizek 18—19. századi, vállalkozás jellegű bérleti hasznosításának gazdasági jelentőségére 1 ; magunk is visszatérően hangsúlyoztuk a bérleti szerződések kivételes forrásértékét, elemezvén a halászati haszonvétellel kapcsolatos szokásjog, s ezzel összefüggésben a „halászati üzemek" változásait és lokális változatait. 2 Ezek az újabb közlemények nemcsak az agráretnográfiai kutatásokra általában is jellemző igényt : a gazdasági és társadalmi mozgásfolyamatok elemzésének szándékát tanúsítják, de egyszersmind a hosszú ideig meghaladhatatlanul nagyszabásúnak vélt „tudománytörténeti örökség" — a Herman Ottó és Jankó János kezdeményezte 5 eszköztipológiai összehasonlítások — egyoldalúságának, módszertani következetlenségének régen időszerű „kritikáját" is előlegezték. 4 Aligha vitatható ugyanis, hogy a halászati technika „működtetésének" koronként változó, csak az adott társadalmigazdasági alakulat működés-mechanizmusából megérthető feltétel-rendszerét (az ökológiai viszonyok és a társadalmi viszonyok összefüggéseit) megismerve az egyes eszközök történetére, a kulturális kapcsolatokra, az átadásra-átvételre is megalapozottabban és magabiztosabban következtethetünk, mintha a halászati eszközöket a közelmúltig (napjainkig) megőrződött „élő kövületekként" használjuk az őstörténeti igényű összehasonlító elemzésekhez. Ha az etnográfus agrártörténeti érdekű forrásanyag közlésére vállalkozik» szükségszerűen számot kell vetnie ezzel a „tudománytörténeti örökséggel", hiszen szeretné elkerülni az illetéktelenség látszatát. Közleményünk közvetlen indítéka ugyanis — ahogy a fentebb hivatkozott jónéhány forrás-elemzésé — a halászat néprajzi kutatásának szükségleteiből könnyen levezethető, korántsem ennyire egyértelmű viszont az agrártörténeti megalapozottsága. Ha az uradalom gazdálkodásának összefüggés rendjében vizsgálódnánk, így mutatnánk rá a „kisebb haszonvételek" között számontartott halászat jelentőségére, gazdasági súlyára, vitathatatlanul egyértelmű lenne a forrásközlés gazdaságtörténeti hasznosíthatósága. Ilyen igényű feldolgozásra, elemzésre azonban nem vállalkozunk, mert a Pallaviciniek mindszent-algyői hitbizományi uradalmának gazdálkodását csak nem teljességre törekvő 1 Legújabban: Sólymos Ede—Solymosné Göldner Márta, 1978; 1979. 2 Szilágyi Miklós, 1966; 1974; 1975; 1978/B 3 Herman Ottó, 1887; Jankó János, 1900 * A magyar halászat néprajzi vizsgálatának eredményeiről összefoglalóan: Gunda Béla, 1948; Szilágyi Miklós, 1978/A 143
