A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)
Néprajz - Tóth Ferenc: Melléképületek Makón a 18. század végén
A disznóólak puha vagy keményfából készültek; „egy fenyőfa kettősól", „egy keményfa sertésól". A készítés technikájára való utalások: „fenyó'fából faragott s. v. sertésól" (1781), „egy fából rovott sertésól" (1807). Az utolsó rovásos disznóólakat még a Szikszai utca 24-ben és a Kálvin utca 15-ben tanulmányozhattuk. A deszkák boronás összecsapolását hívták rovásnak. A szükséges faanyagot a Maros-parti fapiacokon szerezték be. Rovásos tyúkól. Makó, 1975. 1806-ban a sertésól becsértéke 7,10, a licitált ára 13,23 forint. A disznóólakat ekkor még nem a hambárok, kasok vagy górék alatt alakították ki, ezek önálló építmények. A baromfitartás a 18. században igen általános lehetett. Az i 7 81. évi tűzvész során megsemmisült egyik háztartásban 16 lúd, 11 gazdaságban 175 k, csa, 26 háznál 683 tyúk. Mind a telkes jobbágyoknál, mind a házas zselléreknél egy háztartásra 26 tyúk esett. A kárvallott gazdaságok 92%-ában keletkezett baromfikár, a tyúkóllal való ellátottság 78%-os. A háztartások 14%-ánál az aprójószágot nem ólban tartották. A hazátlan zselléreknek legfeljebb egy tyúkóljuk volt, a telkes jobbágyok 24%-ánál pedig kettős tyúkól. A tyúkól sövényből, nádból készült vagy deszkából rótták össze. A tyúkóí anyagára és technikájára való utalás 1781-bol: „tutajra tapasztott kettős tyúkól". A nagyobb libatartó gazdaságokban volt külön lúdól is. A juhokat juhszínben vagy esztrengában tartották. Esztrengát az 1781. évi tűzvész idején a kárvallott gazdaságok 12%-ánál tüntettek fel. Egy alkalommal történik említés tehénakolról. 105
