Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Móka puszta, (lakatlan, Szeged város lakosai birtokában) szállástulajdonosai : Bodó Andriás 1578 Fv. Nagy Pál Demetör Borsos Benedik Romo cigan (!?) Cöszele (?) Lőrinc Sagyán Benedik Fekető István Varga Miklós 1578 Fv. Mészáros Pál 1578 Av. Móra és Móka puszta szállásait is figyelembe véve, 21 felsővárosi, 19 alsóvárosi és 1 külso-palánki szállástulajdonost tudunk beazonosítani. Hat szállástulajdonos lakóhelye a Tót vezetéknév gyakorisága miatt nehezen állapítható meg. 1570-ben Szeged határában 2-2 szállást bírt Csütörtök Bódizsár és Horvát Miklós. A város határán kívül Panka Gergelynek Tajó és Bodoglár pusztán, Panka Jánosnak és Nagy Gergelynek Majsa pusztán volt l-l szállása, Varga Miklós pedig a városhatáron kívül Móra és Móka pusztán is birtokolt l-l szállást. Ők bizonnyal a legtöbb jószágot tartó birtokosok közé tartoztak. A Csütörtök család két tagja és Nagy Gergely már 1546-ban a 700-nál több juhhal rendelkező' gazdák között található.

27 1570-ben három töröknek is volt szállása Szegeden: Báli Kászim és Gázi Hamza közösen, Merni szubasi egymaga bírt szállásföldet. Szembetűnő' János kovács és „Ló'rinc kovács szállása". Tudjuk, hogy tehetó's kézművesek mindenkor gyakran törekedtek földszerzésre. A két, fontos szükségletekre dolgozó és valószínűleg jól megfizetett kovácsmester bizonyára állatállománnyal is rendelkezett, melyet a szálláson tartott. Aláhúzzuk, hogy az összeírónak szánt utasítás szerint a „szállás"-nak nevezett majorságokban nem csupán állatokat tartottak, hanem szántottak-vetettek is, ami arra enged következtetni, hogy a szegedi és a szegediek által bírt pusztákon olyan állattenyésztő' és földművelő', tehát vegyes használatú gazdaságok jöttek létre a 16. század második felében, mint a kecskemétiek és a nagykó'rösiek „mezei kert"-jei.

28 HALASI-KUN TIBOR forrásközléséből tudjuk, hogy 1578-ban „Szeged város lakosai szállásainak legelőjövedelme a nevezett város földjén évenként 25 000 akcse" — ami arra utal, hogy a legeltető állattartás mértéke az 1570-es években növekedett.

29 Valószínű, hogy a tizenötéves háború (1591—1606) hadjáratai, amelyek során a környéken több falu elpusztult, sok kárt okoztak Szeged szállásain is. A 17. századból egyelőre kevesebb adatfeltárást ismerünk, de egy 1670 körüli adójegyzékből tudjuk, hogy a szegediek 18 873 juhot tartottak,

30 s eszerint juhállományuk megközelítette a száz évvel korábbi szintet. A hódoltság utolsó évtizedéből két (korábban közzétett) adalékot ismerünk; „Miután a szegedi határban Terhes Lőrincz, Kaszap Péter, Sózó Mihály és Vas Bálint szállásai (e szó áll az eredetiben is) közt eső Sárkány István féle szállás ... a rajta levő kúttal együtt a templomnak ajándékoztatott, ezen templom barátjai részére a kincstár által ezen pecsétes tapunáme adatott ki, hogy a birtoklásba őket senki se háborgassa."

31 27 SZAKÁLY FERENC 1983. 602. 28 MÁRKUS ISTVÁN 1943., PAPP LÁSZLÓ 1936. Ugyanerre a következtetésre jutott SZAKÁLY FERENC 1983. 601. 29 KÁLDY-NAGY GYULA 1970. 39. 30 SZAKÁLY FERENC 1970. 39. 31 SZILÁDY ÁRON—SZILÁGYI SÁNDOR 1863. II. 339. 19