Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

ködtek legelőben, így aligha tévedünk, ha föltételezzük, hogy a községtől kb. 40 km-re fekvő járást inkább legelőül, legfeljebb kis mértékben kaszálóul használták. A többi nagybérlő módos szegedi polgár — Rieger János 745 holdas, Pálfy István 275 holdas, König József 241 holdas —, vagy hivatalviselő értelmiségi, mint Farkas János tanácsos 100 holdas, Rengey Ferdinánd ügyvéd 110 holdas bérlő. Ha a tápaiak által bérbe vett, föltehetően közösen használt 750 holdat számításon kívül hagyjuk, az a kép áll elénk, hogy 15 nagybérlő használatába 2778 hold került, a kiosztott járásföldeknek közel 30%-a. Hatalmas, addig csak legelőként élt homokföldön kevés gazda és úri birtokos osztozott. Itt számításba vehetjük még az 50—90 holdas bérlőket is — 23 fő 1395 hold haszonbérleten —, és úgy az összegezhető, hogy az 50 holdas és efölötti területet bérlők, mindössze 38-an, a kiosztott járásoknak több mint 40%-át használták. Bizonyosra vehető, hogy ekkora földterületet ilyen kevés gazdaság igaerejével képtelenség lett volna néhány év alatt feltörni, de az érdekeltek nem is azért fektették pénzüket földbérletbe, hogy a földet maradéktalanul fölszántsák, hanem elsősorban jószágaik számára igyekeztek viszonylag olcsó szénatermő rétet és legelőt biztosítani. A bérelt földek tényleges használatáról — amiből a bérlők megtelepedésére, gyökéreresztésére következtethetnénk — az első legelőosztás szerződései nem tájékoztatnak, de a későbbi haszonbérleti szerződésekkel és árverési jegyzőkönyvekkel való összehasonlítás ehhez némi támpontot nyújt. 1861-ben a Város a kiparcellázott földeket újabb 10 esztendőre, majd 1871-ben, hasonló feltételek mellett, ismét bérbe adta. Az 1861. évi haszonbéri szerződésben figyelmet érdemlő változás: a földeket ,,szántás, legeltetés, avagy kaszáitatás alá tetszés szerint leendő használatra" árverezték. Úgy véljük, amikor a tanács írásba foglalta a járásföldek tetszés szerinti, akár legeltetésre való használatát, a szerződést az élő gyakorlathoz igazította. A tapasztalat volt a mércéje az árverező bizottságnak akkor is, amikor a legkisebb bérbe adandó területet 10 holdban, a legnagyobbat pedig 50 holdban ajánlotta megállapítani. Számolt a bizottság azzal is, hogy a tanyaföldektől távoleső és gyenge talajú alsó-átokházi és ötömösi dűlők bérbeadását nem érdemes szorgalmazni, így 1861-ben kevesebb járásföldet — 8969 holdat — árverezett. 1871-ben 9077 hold járásföldet adtak bérbe újabb 10 esztendőre, túlnyomórészt azokat a területeket, amelyeket 1852—53-ban a közlegelőből kiszakítottak. Az 1871. évi haszonbéri szerződésben a Város kikötötte, hogy „a kibérelt földet a városi tanács beleegyezése nélkül sem egészben, sem részenként alhaszonbérbe adni ... nem szabad." A megfogalmazás — kézenfekvően — arra utal, hogy a bérföldek alhaszonbérbe adása gyakori lehetett. Ha meggondoljuk, hogy néhány tucat nagybérlő kezén több ezer hold bérföld koncentrálódott, ezt a dolgok természetes következményének kell tartanunk. 80—100 holdat a pénzét befektető kereskedő, de a sok jószágot tartó nagygazda sem tudott rögtön célszerűen hasznosítani — ezért kisebb-nagyobb darabokat alhaszonbérbe adott földéhes, vállalkozó kisparasztoknak. 1861-ben 50 holdat vagy annál többet 45 bérlő árendált — összesen 3237 hold, az elárverezett járásföldek 36 %-a volt a kezükön —, 1871-ben pedig már 54 bérlő, s akkor 4658 hold, a tízéves földek 51 %-a volt a használatukban. Száz holdat vagy azon felüli járásföldet 1871—1881 között 14-en béreltek. Módos parasztgazda volt 8, zsidó kereskedő 3, ügyvéd 2, vendéglős 1 fo. Figyelmet érdemel, hogy a 10 felsőjárási nagybérlő közül 6 kisteleki illetőségű. Legnagyobb a 10 holdas bérletek száma és aránya volt: Alsójáráson 1861-ben a bérlők 55%-a, 1871-ben 45%-a árendált ekkora földet. Ezt a 20, majd a 30 holdas bérletek száma követte. 20—50 hold közötti járásföldet Alsójáráson a Babarczyak, Dobók, Csipakok, Felsőjáráson a Bárkányi, Kordás-, Rabi-család, valamint a kis65