Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
teleki Kapás és Sisak gazdacsalád tagjai Ъеге^ек. Ők valamennyien örökföldes tanyai gazdák voltak, akiknek a bérföld kiegészítette meglevő gazdaságukat és lehetővé tette, hogy fiaikra több földet hagyjanak. A haszonbéri szerződések összevetésének fontos tanulsága, hogy a járási bérlők nagyobb része tíz évenként kicserélődött. Къ 1852—53-ból ismert 320 járási haszonbérlő közül 81 személynek — a bérlők egynegyedének — volt bérföldje az 1861. évi árverés után is. 183 1871-ben pedig az Alsójáráson 44, a Felsőjáráson 25 korábbi bérlő tartotta meg (vagy növelte) haszonbéres földjét. Ugyan csak az alsójárási árverésről maradt fenn valamennyi haszonbéri szerződés, — a kiosztott felsőjárási földek kb. 80%-ának a bérlői ismertek —, de a folyamatok lényegére bizton következtethetünk. 1871—1881 között a szerződésekből ismert haszonbérlőknek 27,4 %-a rendelkezett korábban is városi bérfölddel. Lássunk néhány egyéni sorsot. Jójárt Gábor, aki felsőrészen, az Imre Antal kapitányságban Csányi Mátyás tízéves földjén lakott, 1866-ban 5 hold, majd egy társával 10 hold városi bérföldet vett át. Csányi Mátyás 15 hold bérföldjén bizonyára alhaszonbérlőként vagy /ű/cóként élt, és amikor a környéken két kisbérlő „elbukott", fölhasználta a kínálkozó alkalmat, hogy maga is bérlő lehessen. Bérletét 1871-ben is megtartotta. Márton Piri Pál ugyancsak az Imre Antal kapitányságban, harmincéves földön létesült gazdaság csősze 1861-ben 5 holdat, majd Rosnyai Mihállyal együtt még 25 holdat bérelt. Öt hold évi haszonbére 11 forint volt, a huszonöt holdas társasbérletért pedig 1,10, illetve 2,10 forint évi bért fizettek holdanként. A csősz is azért bérelt földet, hogy a maga lábán megálljon, saját házat építsen. Kétséges, hogy számítása megvalósult-e, mivel nevét az 1871. évi szerződéseken nem találtuk. 1861-ben Bálint Szundi János csősz 5 hold, 1871-ben Németh Pál bilisicsi városi csősz 20 hold, Molnár János, a baksi uradalmi majorban élő csősz 40 hold, Kovács László, Péteri állomás mellett lakó vasúti őr 20 hold járásföldet bérelt. Közülük 1881-ben csak Németh Pál tudta megtartani bérletét, az alsó gátsarki és a Kártyás dűlőben. Valószínű, hogy azok tartották meg bérletüket, akik a bérföldön tanyát építettek, tartósan megtelepedtek. Kutasi Ödön — a szegedi parasztnovella egyik képviselője — „Bérföldesek" с elbeszélésében erről így írt : ha valaki „már egy hujjában árendálta a földet és tanyaházat is épített rá, ekkor nincs mit licitálni." Egy bérelni szándékozó homoki ember így mondja ki a szentenciát: „Embörök, nem köll a másik embör könyerit elvonni..." 184 1853-ban a telekkönyv 40 tanyát rögzített az alsóvárosi pusztán. 1 * 5 Ha a pásztorok építményeit nem vették számba — ami valószínű —, akkor ezek a járási haszonbérlők tanyái lehettek. A felsővárosi puszta betelepüléséhez a telekkönyv nem ad támpontot, mivel Csöngőién nem jelöl tanyát, Balástya határrész pedig — ahol 42 házat tüntet föl — nagyobbrészt a régi szállásövezetre terjedt ki. Csengéié — a felsővárosi puszta északi része — benépesedésére a kisteleki róm. kath. plébánia anyakönyveiben keres183 Mivel az 1850-es évek szerződései még nem tüntették fel a bérlők lakóhelyét és sok az azonos családnevű bérlő, nem lehetünk egészen biztosak az 1852. és 1861. évi haszonbérlők azonosításában. Gyakori családnevek (Börcsök, Dobó, Csányi, Szécsi stb.) azonosításánál óvatos voltam, ritka családneveknél viszont akkor is folytonosságot tételeztem föl, ha a keresztnév különböző — pl. 1852-ben Freyburger János, 1961-ben F. Ferdinánd volt a bérlő —, mivel a későbbi bérlő a megelőző testvére vagy leszármazottja lehetett. 184 KUTASI ÖDÖN: Bérföldesek. In.: Bérföldes magyarok. Szeged, 1913. 26. 185 OL, D 122. Stadhalt. Ofen Pol. 1854.19 130. F. III. E 41. melléklete: Szeged város határában, a Városi területen kívül eső házak mennyiségének kimutatása, Szegeden September 22-én 8513. 66
