Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
A határbeli lakóházaknak közel háromnegyede (73%-a) kaszálótelki tanyán feküdt, de ha ehhez hozzászámítjuk a szőlőhegyi majorságok egy részét — azokat, amelyek bizonyíthatóan még a kaszálón épültek —, akkor látható, hogy a 19. század derekáig a szegedi tanya fejlődésben túlnyomóan a kaszálóövezet használata s az ottani megtelepedés dominál. A csőszházak döntő többsége — mint igazoltuk — szőlőhegyekben épült, így 1850-ben a homoki szőlőtelepítésnek köszönhette létét a külterületi lakóházaknak 10—15%-a. A kertészházak aránya nem érte el a külterületi házak8%-át. Ismeretes, hogy az 1850-es évek elején az abszolutista rendszer — Hartmann császári tábornok indítványára — kísérletet tett az alföldi tanyák felszámolására. Az akció kapcsán készült vármegyei jelentések tanyatörténeti adalékait Szabó István elemezte. 172 Szeged város polgármesterének jelentése szerint a határban 1838 tanyán 2982 városon kívül eső házat írtak össze. A kiküldött bizottság a tanyákat térképezte és 20 szervezendő faluba osztotta be. A tanyák értékét átlagosan 1000, összesen 1 838 000 p. frt-ra becsülték. A polgármester aláhúzta, hogy a tanyák megszüntetése és falvakba való összevonása korlátozná az állattenyésztést és elakadna a futóhomok megkötése is. A szegedi tanyai gazdák külön folyamodványt adtak be a helytartósághoz, melyet 1853. június l-jén Rengey Ferdinánd ügyvéd készített. Érdemes a beadvány több részletét, érvelését idéznünk, mivel fényt vetnek a szegedi tanyák és a tanyás gazdálkodás jellegére. 173 „...Városunk határában — írják — nincsenek nyomásokra felosztott, hanem tagosított birtokok, mellyek átaljában sivó vagy épen repülő homokból alván a gazdának örök éber figyelmét, gondoskodását, és így jelenlétét igénylik, ha hálátlan homokját gyümölcsözővé tenni akarja. Ez volt fő oka az úgy nevezett tanyák eredetének, mellyeknek most elpusztítása czéloztatik... ...kivált homok földeken a gazdának épületekkel kell birnia, mellyekbol vagy önmaga személyesen, vagy ott lakó cselédjei által vihesse gazdasági teendőit. E szükség első pillanatra bebizonyul : ha szemügyre veszünk bármely közönséges tanyát... Itt vannak a' birtokosnak minden épületei, itt tartja jószágát, itt tenyészt és termeszt, és homokjának egy részét még kertileg is miveli; itt van továbbá szöllő és gyümölcsös kertje, s maga a lehető legnagyobb kényelem költség és idő kíméléssel végezheti minden munkáját, könnyen felhasználhat minden állat hulladékot, és egyéb fej trágyákat, és segíthet annak idejében a széltől felkapott homok borította, vagy földjétől megfosztott szöllőkön és vetéseken..." Alább így folytatják: „De nem csak múlhatatlanul szükséges nálunk a tanyai gazdálkodás, nem csak köz és magány gazdászati szempontból lenne kár a tanyák elpusztítása, de ezen pusztítás nem is felelne meg semmiféle célnak, mit pártolói általa elérni reménylenek." Azzal érvelnek, hogy a gonosztevők és rablók fészkei „a magános csárdák, csőszházak, pásztorgunyhók és cserények" szoktak lenni — nem a tanyák. Sot a tanyák a földek adásvétele és az örökösödés révén egyre „sűrűsödnek", ami garantálja a közbiztonság javulását. Utalnak a tanyai iskolákra és úgy vélik, a tervezett községeket „csak a birtokosok cselédjei laknák, mert maguk a gazdák jó részben a Városban nevelkednek és tartózkodnak, és csak a munka idejé172 SZABÓ ISTVÁN 1960. 173. — Megjegyzi, hogy a szegedi tanyákról készült térkép nem került elő. 173 A gazdák kérvényét tárgyalja SZABÓ ISTVÁN és röviden idéz belőle. Én több jellemző, korfestő részletét használom fel. OL, D 122. Statthalt. Ofen. Pol. 1854. 19 130. F III. E 41. 60
