Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Az 1830-as évek elején voltak olyan tanyával bíró szegediek, akik városi házzal nem rendelkeztek. Érdemes az erről szóló iratot — az elmarasztalás és rendszabályozás megindokolása végett — idézni : „Nemes Müller Ferenc Kapitány Úr szóval jelenti, hogy több földel és külső telkekkel bíró lakosok városi házak nélkül szűkölködvén (kiemelés J. A.) nem tsak a köz terheket nem viselik, hanem gyermekeiknek is a megkívántató nevelést, Isten és Hit esméret tudományát nem adják... Minthogy ekképpen egy részről a hazátlan és mindég tsak tanya telkeiken tartózkodó lakosok а gyermekeiknek atyai s polgári kötelességeknél fogva is adattni kellő szükséges esméreteket tudatlanságok és gazdasági foglalatosságaik által is elfoglalva lévén nem adhatnák, ... más részről pedig a Tanyai telkeket bírók, ha a Város kebelében házakat nem bírnak, hová külső birtokok is által íródhasson, nem tsak a Föld Bírói Hivatalban, és adó felosztásokban kitűnő zavarok el nem enyésztethetnek, hanem azokat birtokaikhoz képest, kivált mivel sokak, kik házak birtokában vágynak is, azoknál istállókat nem építenek és így a fent álló rendeléseket kijádzák, a közterhek viselésében részeltetni nem is lehetne..."

130 A városi tanács ülésén tehát a tanyán élő családok gyermekei iskoláztatásának ügye már 1832-ben felmerült. Reizner János az 1830-as évekből talált adatokat a tanyai iskolázás kezdeteire. A tehetősebb és felsőbb iskolát is végzett gazdák magántanítókat fogadtak gyermekeik tanítására. Néhol több gazda társult össze a tanító hetenkénti ellátására. Tanítónak kimaradt diákok, obsitos katonák csaptak föl.

131 A tanyára történő kitelepülésnek nyoma van a tanács által az alkapitány részére kimunkált 1832. évi hivatali utasításokban is, melyeknek 5. pontja a következőket tartalmazza: „Azon Külső Lakosokra, a' kiknek bent a Városban házaik nem lévén szüntelen tsekély öt, hat lántzból álló Tanyákon laknak, keveset dolgoznak mégis jól élni tapasztaltattnak, addig is míg erántok a fentt álló idvességes rend szabások szoross sikerben vétetnek, különös figyelemmel lészen az AH Kapitány ezen Tanyákat gyakrabban meg látogatni felmotoztattni s tőllök minden menésekről, s jövésekről számot kérni fog."

132 Az utasítás szövege értelmezi az imént idézett iratot is. Megtudjuk, hogy akiknek nem volt városi házuk, azok mindössze öt-hat lánc (1 lánc = 1200 négyszögöl) tanyatelken építettek házat. Kik közül származhattak ezek a tanyai lakosok? — Minden bizonnyal olyan zsellércsaládokból, amelyek már a 18. század 20-as éveiben kaszálótelekhez jutottak. A zsellérek kaszálói kezdettől kis területűek voltak, és időközben, az örökösödés folytán még aprózódtak. Az a leszármazott, akinek a városon házrész nem jutott, inkább épített kaszálótelki örökrészén, mintsem más házában lakjon. így tűnhettek fel tanyák öt-hat láncnyi kaszálókon is. Ekkora föld a többnyire homokos talajú kaszálókon nem biztosította egy család megélhetését, ezért a családfő részesmunkát, napszámot vállalt a környékbeli nagygazdáknál, gyermekeit pedig elszegődtette liba-, disznópásztornak. Innen eredhetett, hogy az utasítást megfogalmazók „jól élni" tapasztaltak több tanyai „törpebirtokost". Ugyanitt az alkapitánynak figyelmébe ajánlották, hogy „azon szállás-béliek a kiknek 25 hold kaszállójok nintsen, a Városi Statútum szerint új házakat földjeiken ne építtsenek." Tiltották „a szállásokon, s szöllő hegyekben való Bor, s Pálinka mérés"-t, a 24. pontban pedig így utasították: „...a Vice Kapitánynak kötelességben áll, hogy a ls0

CsML, Szeged, T.jkv. 1252/1832. 131 REIZNER JÁNOS 1899—1900. III. 292. 132 CsML, 1003. f. Hivatali utasítások. 1832. 3180. 49