Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

Pusztákon való jártában keltében, s a Tanyák látogatásában a szüleiket gyermekei oktatására foganatossan intse, s a Lakosokat arra kénszeríttse, hogy Ünnep, s Vasárnapokon Cselédjeikkel egyetemben Mise, s Predicatio halgatása végett a Városba, avagy ha az környül fekvő helységek közelebb esnének, ottan meg jelennyenek, egyébb eránt mivel a Hit Ágazati szerint minden Romai Catholicus Keresztény legalább egyszer Húsvét táján az Oltári szentségbe részesülni köteles, a Vice Kapitánynak fo kötelessége lészen Húsvét után a Tanyákat, s Cserényeket eljáratni, s az ott Lakosoktól a gyónó czédulákat el szedetni..." Ebből arra lehet következtetni, hogy cselédet tartó gazdák is állandóan a tanyán tartózkodtak. OLTVÁNYI PÁL 1886-ban, bizonyára a visszaemlékezések nyomán írta: „...a múlt század (18. század! J. A.) végén már szaporodtak a külterületen a tanyák, és a lakosok a család tagjaival télen-nyáron ott is laktak, a városban levő házaikat pedig mesterembereknek bérbe adták, vagy üresen hagyták, hová csak ünnep- s vasárnap jöttek be a tanyáról, vagy a horgosi, dorosmai, kisteleki, s a majsai templombajártak, mert leginkább eme helységek közelében foglaltak földet, hol a közelség miatt temetkeztek és gyermekeiket is ott kereszteltették meg."

133 Gyűjtőtapasztalatból ismert az a szokás, hogy ünnepeken a tanyák népe egy-egy dűlőút-menti keresztnél hallgatott misét. 1842-ből már van adatunk arra, hogy a kisteleki lelkész „ünnepen és vasárnapokon által Szatymaz körüli helybeli szállásokon misézéseket tart."

134 Más alkalommal a hatóság „keményen" tiltja a Szatymazi „Nagyhalomnál" történő temetkezéseket.

135 A halom a sűrűn benépesült felsővárosi szállásövezet városhoz közeli peremén, a budai országút mellett fekszik, Szegedtől kb. 12 km-re. Egy évvel később, 1833-ban a tilalmat megismétli a tanács, de most már nem helyhez kötve: „A Városon kívül szállásokon való temetkezés minthogy különben is Pap nélkül történni szokott számtalanszori hirdetések által tilalmazva lévén..."

136 A tilalom újabb kihirdetését és foganatosítását a tanács a „Kapitányi Tisztségre" bízta. Forrásainkat szándékkal a Giba-féle határfelmérés időszakából választottuk. Valamennyi arról tanúskodik, hogy a szegedi tanyákon jelentős számban éltek állandóan megtelepült családok. Nem mondható, hogy a tanyára telepedés ekkor már általános, de mindenképpen igen gyakori jelenség. Ha most a tanyák fekvését, szóródását vizsgáljuk a szállásövezetben, megállapítható, hogy sűrűn tanyásodott a nagyobb szőlőhegyek környéke. A Nyárihegy körül 33 tanya települt, Kâszonyihegy, az egyik legrégibb és legnagyobb szőlőhegy környékén pedig 100 tanya. Néhol a hegyekkel szomszédos kaszálók mindegyikén található tanya, és ezek között gyakori a 2-3 épületes együttes, ami bizonyára összefügg a belterjes szőlőtermeléssel. A tanyák gyakoribbak a nagy területű kaszálókon. Ez megerősíti az 1778. évi Balla-térkép és a vele egykorú adóösszeírás elemzéséből leszűrt következtetésünket. A 200—300 hold kiterjedésű szállásföldeken már állt több nagygazda-tanya épületcsoportja.

137 A külterületen építkezők — úgy látszik — kedvelték az útközelséget. Felsőváros 133 OLTVÁNYI PÁL 1886. 165—166. 134 CsML, Szeged, T. jkv. 3180/1842. 135 CsML,Szeged,T. jkv. 3515/1832. 136 CsML, Szeged, T. jkv. 2051/1833. 137 A nagygazda tanyákra a példákat 1. JUHÁSZ ANTAL 1975. 301—302. A Giba-térkéP 147. szelvénye az 1016. és 1206. sz. alsóvárosi kaszálótelken mutat nagy majorságot. Az 1016. kaszálótelken mutat nagy majorságot. Az 1016. kaszálótelek épületegyüttese azonosítható az I. katonai térkép Klaler névvel megjelölt majorságával. A módos birtokoscsalád Kraller nevű volt. 50