Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

A kaszálókat, pontosabban némely kaszálók egy részét a 18. században szántották is. Ennek első említését 1732-ből ismerjük: „...hallotta a Tanú kicsoda ... hatalmassan Szántotta és vetette Barátok, vagyis Sárkány nevű Telekjét."

65 Itt arról a másként Sovány fája (1778 : Sövény Fája), vagy Gelling Szállása elnevezésű telekről van szó, amit Sárkány István az alsóvárosi ferencesekre testált, majd tőlük a Város 1728-ban 325 forintért megvásárolt.

66 A szállási földművelés másik korai bizonyítékát Bálint Sándor idézi: ,,1764. Szállására Zákányba nyomtatóra vitetett egy nagy pej kancza lovat, melly romlott bellegü és hogy Mészáros Eörséjé féle volna, a csikóssá mondgya."^ 1789-ben Szeged város tanácsa panaszt emelt Kecskemét tanácsánál amiatt, hogy a szegedi határon átutazó kecskeméti fuvarosok ,,el hagyván az ország uttyát nem gondolván felebaráttya karjaival kaszálló földeiken utakat vetnek, vetéseiket és füveiket marháikkal... meg étetik és tönkre teszik."

68 A kaszálótelkek használatára vonatkozó további adatainkat a szállásépületekről szólva ismertetjük. Forrásaink szerint az egyéni tulajdonú kaszálókon szabad földhasználat volt érvényben. Eredetileg takarmány szerzés céljából természetesen kaszálták e földeket, de már korán megjelentek a kaszálótelkeken a szántók is, amelyeket bizonyosan parlagoló rendszerben műveltek. A szabad földhasználat volt a szegedi szálláskialakulás másik fontos előfeltétele.™ Különösen jelentős az a körülmény, hogy a szálláskertek övezetében a 18. században szántottak-vetettek is, hiszen a földművelés még inkább a szálláshoz kötötte az embereket, mint az ottani teleltetés. A külső legelő vagy puszta használata témánk szemszögéből röviden összefoglalható : a közbirtokosság tulajdonában volt és osztatlanul, közösen használták, vagyis bárki kihajthatta a gulyára, ménesre, juhfarkába való jószágait, aki a fűbért és a pásztor járandóságát megfizette. A Balla-térkép csak a baromjárást nevezi meg mindkét határrészen, de tudjuk, hogy a közlegelő meghatározott részén volt ménösjárás és birkajárás is. A szegedi puszták területe 1778-tól 1852-ig, a közlegelő bérbeadásának kezdetéig csak az átokházi örökföldek kiosztása és a homoki erdőtelepítés folytán csökkent néhány ezer holddal. Jellemző, hogy a pusztai legelők kiterjedése 1850-ben meghaladta a 62 ezer holdat. A szegedi határ övezeteiről az első pontos számszerű adatokat az 1828. évi országos összeírás jelentéséből ismerjük. Sajnos, az áttekintés nem teljes, mivel hiányzik a legelők területe.

70 házi fundus 885 hold kert 221 hold szőlőföld 3 236 hold szántóföld 13 117 hold kaszáló 70 891 hold Ha ehhez hozzávesszük Giba Antal mérnök 1836—1842 közötti kataszteri fölméréséből a külső legelő 68 615 holdas és a belső legelő 7042 holdas területét, képet kapunk a szegedi határ valamennyi övezetéről. 1828-ban a kaszálók alkották a 65 Idézi INCZEFI GÉZA 1960. 78. 66 CsML, T. jkv. 1724—1730. 499. 67 BÁLINT SÁNDOR 1976.117. 68 CsML, Szeged, számozott iratok, 25. doboz, 1789. 680. 69 A szegedihez hasonló szabad földhasználat szerepét a szállásrendszer kialakulásában BARABÁS JENŐ hangsúlyozta (1976. 22—26.) 70 CsML, Az 1828. évi országos összeírás szegedi bizottságának iratai 1827—1834. 1828/4 „Szabad Királyi Szeged Városa ingatlan javai eránt tett Föld Bírói Észrevételek." — A terület 1200 négyszögöles holdban (jugerum) értendő. A kertek és szőlők területét „kapá"-ban adták meg, Szegeden a földbírói számítás alapján 1 kapa=200 négyszögöl. 27