Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

A két összeírás egyértelművé teszi, hogy Szegeden a 18. század elején nem volt fordulós (nyomásos) gazdálkodás — mint Reizner vélte és tőle a szakirodalom a legutóbbi évekig átvette. Barabás Jenő e két összeírás alapján hangsúlyozza, hogy az Alföld legnagyobb részén sem volt fordulórendszer.

39 Kérdés, hogy a szegediek hol választottak maguknak „tetszés szerint" szántóföldet. Lektorom a forrásokat úgy értelmezi, hogy a szabad választás a szállásföldeken érvényesült, ahol a föld egy részét szántották, más részét kaszálónak, harmadik részét ugarnak hagyták. Úgy vélem, hogy a 18. század elején szántókat csak az alsóvárosi és a felsővárosi szántóföldek övezetében választhattak maguknak. Mi támasztja alá ezt a megállapítást? Az összeírok 1715-ben 1780 köblös, öt évvel később 1778 1/2 köblös szántót írtak össze.

40 (egy köblös szántó = 1 hold) 1750-ben a szegediek 5086 hold szántóföldet műveltek,

41 1785-ben pedig a szántóterület már 12 921 holdra rúgott,

42 tehát egyenletesen növekedett. Későbbi kimutatásokból tudjuk, hogy a város feketeföldi szántóinak területe 13 ezer pár száz hold, amiből arra következtetünk, hogy a szántók művelése az 1780-as években vált teljessé. Addig annyi földet szántottak föl a város körüli Feketéken, amennyit a családok szükségletei megköveteltek. Természetes, hogy amilyen ütemben a népesség gyarapodott, élelmezése egyre több szántóföld művelését tette szükségessé. Az összeírok megjegyzései a felszántott föld és a feketeföldi szántók területének ismeretében úgy értelmezhetők helyesen, hogy a szegediek a 13 ezer holdnyi magánbirtokban levő szántóterületen választották ki tetszésük szerint, mely földeket szántják-vetik — természetesen ki-ki a maga birtokán. Látható, hogy az összeírások idején a szántóövezetnek egyhatodát sem művelték, így érthető igazán, hogy „tetszés szerint" szemelhettek ki szántóföldet. Az 1730—40-es években készült végrendeletekben minden esetben külön említik a feketeföldi szántókat, a kaszálótelkeket és egyéb ingatlanokat. Pl. „Vagyon a Feketén numero 30 zsákról való szántó földem, ... két telek földem, egyik Mórában, a másik pediglen Dékány fájában."

43 A szántóknak a kaszálóktól való következetes elkülönítése arra vall, hogy a határövezetek elhatárolódtak egymástól. Rákos István, a korszak mezőgazdaságának kutatója, Szeged övezetes határhasználatának végleges megszilárdulását az 1740-es évek elejére teszi.

44 Megállapításával egyetértek, hozzátéve, hogy ez a „megszilárdulás", művelési ágak szerinti elkülönülés a korábbi évek, évtizedek gyakorlatából következett. Rákos — aki Szeged mezőgazdaságát a legtöbb egykorú irat alapján vizsgálta — Szeged határhasználatának sajátosságát épp abban látja, hogy „az egyéni szállásföldek mellett külön szántóövezet terült el." majd így folytatja: „A feketeföldi szántók elkülönítését a szállásövezettől elsősorban a középkori hagyományok és a talajadottságok indokolják : jó minőségű feketeföldet csak itt találunk Szeged határában..."

45 Fejtegetését megalapozottnak tartjuk. Az 1828. évi országos összeírás bizottságának jelentése a szántók minőségéről is tájékoztat: ,,A szántóföldek két részre, nevezetesen Felső és Alsóvárosira osztva lévén, a felsővárosiakrul egy átallyában azt lehet mondani, hogy rosszabak; csak a Rátzok Kertje és a Szatymazi Halom körül vágynak jobhak, de ezek is csekélyebb 39 BARABÁS JENŐ 1982. 133. 40 Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720—21. M. Stat. Közi. Új folyam XII. Bp. 1896. 447. 41 RÁKOS ISTVÁN 1978. 32. 42 Az 1785. évi földmérői jelentés : CsML, Szeged, az 1828. évi összeírás iratai között. RÁKOS ISTVÁN 1985. 215. 43 CsML, Szeged, Végrendeletek 1. d. 1747. 66. Idézi RÁKOS ISTVÁN 1985. 190. 44 RÁKOS ISTVÁN 1985. 186. 45 RÁKOS ISTVÁN 1985. 188. 22