Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
számmal, ellenben legnagyobb része olyan, hogy lapályossága miatt a víz sok helyeken megáll rajta, amint vizsgálódásunk alkalmával (Szt. György hava) is egész bevetett táblákat találtunk meztelen. — Vágynak sok oly szántóföldek, melyek e névre még csak nem is érdemesek, székesek, laposak; ha bevetődnek, és azt is csak tavasszal lehet tenni, elromlanak annyira, hogy több esztendők által hasznavehetetlenek és amint láttuk, mintha bé meszeitettek volna, a salétromtul úgy felverettettek — ezeknek igazában Kaszáló nevet kellene viselni, és mint Kaszálók is csak a jó időben teremnek közönséges mennyiségben is szénát... ...Az Alsóvárosi Földek átallyában vévén jobbak a Felsővárosiaknál, de itt is vágynak lapályos és székes földek../ 46 1828-ban a szántóföldek területe 13 117 holdra rúgott (a hold v. jugerum= = 1200 négyszögöl). A szegedi parasztok a zsákos mértékegységet használták: 1 „zsákrul való" szántóföld 1 hold volt. A szántók egyéni tulajdonban voltak, s már a legkorábbi, 1720-as évekből fennmaradt végrendeletek szerint örökölhetok. Ebben az övezetben szállások, tanyák sosem keletkeztek. A felsorolt feketeföldi szőlőskertek a polgárok, parasztok és zsellérek tulajdonában voltak. A kaszálók vagy szálláskertek egyéni birtokba vételéről Reizner közölt adatokat az 1720-as évektől: 1726-ban Sovány fa (vö: Sövény fája, 1778) vagy Sárkánytelek került kiosztásra, 1727-ben Kereset pusztán, 1728-ban Móra halmánál adott engedélyt a Város tanácsa földek megszállására. 47 Az egykorú jegyzőkönyv számos bejegyzést őriz arról, hogy a tanács egyes földek foglalását engedélyezi, illetve már korábbi birtoklását törvényesíti. Ismerve a szegedi és a környező pusztákon a hódoltság alatti szállások meglétét, valószínű, hogy voltak szállások, melyek a török kort átvészelték. E föltételezés még megerősítésre szorul, de az bizonyos, hogy a hódoltság utáni konszolidáció éveiben a módos állattartó gazdák igyekeztek a határban mielőbb a jószág takarmányát (és téli tartását!) biztosító földet foglalni. 1726-ban a városi magistrátus megállapította: ,,Tápaj Szabó István a minemű Soós Pál halma mellett lévő Telekét az Attya Szabó Tamás vette volt, Két ökrön három véka Búzán, Katona Istvántul, bizonyságok N. Vastag István Úr, Gera Mihály, Sövényházi István Űr, az kik tudgyák, hogy úgy vette és bírta is azon Teleket Tápaj Szabó István és maga részére vagy kétszer Kurucz Világ élőt kaszáltatta is... iS A megidézett tanúk — föltehetően közeli telektulajdonosok — vallomásai azt igazolják, hogy Tápai Szabó Tamás telkét az 1700-as évek legelején (a „kuruc világ előtt") vásárolta, Katona István pedig évekkel azelőtt foglalhatta. A birtokba vett földet több alkalommal nevezik „ősi jószág"-nak: ,,Losoncz Ferenc, aliter Molnár Bíró Ferenc... a minemű Teleket, avagy Szállást és Majori hellyt Zákán nevű Pusztában Attyak után össi jószágul bírt volna...",* 19 1724-ben Süveg Rétjéről :„.. .maradván azért azon Telek őssi Jószágul még az régi Attyaktul.. ." 50 Az a föld, amit 1724-ben ősi jószágnak vagyis jussnak mondanak, legalább az előző nemzedék foglalása, így óvatos becsléssel is 40 esztendővel korábbra, az 1680-as évekre tehetjük a birtokbavételét. Előfordul, hogy a polgárok évekkel korábbi földfoglalásról kérnek a tanácstól igazolást: „Hajdú János úr, ennek előtte tíz esztendővel bizonyos darab földet N. Város 46 CsML, Az 1828. évi országos összeírás szegedi bizottsága iratai 1827—1834. 1828/24. 47 REIZNER JÁNOS 1900. 426—427. 48 CsML, Szeged város tanácsának iratai, T. jkv. 1724—1730. 247. 49 CsML, T. jkv. 1724—1730. 56. 50 CSML, T. jkv. 1724—1730. 59. 23
