Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

IV. Összegezés Munkánk végére érve összegezzük kutatásaink eredményeit és tanulságait. A bevezetőben említettük, hogy kutatóterületünk sem földrajzi, sem néprajzi jellemzői alapján nem különül el környezetétől, s körülhatárolása alapjában véve a közigazgatási határok nyomán történt. Kézenfekvő, hogy a föltárt jelenségek elterjedése e határokhoz nem köthető, ezért fölvetődhet, miért éppen így vontuk meg a kutatás határait. A Szeged tőszomszédságában fekvő Tisza—Maros közi községeket — Szőreg, Deszk, Újszentiván, Tiszasziget, Kübekháza — azért nem vontuk be kutatásainkba, mivel ezek határa, a Bánság (1919 előtt Torontál vármegye) természetföldrajzi és demográfiai jellemzőit tekintetbe véve más táj. Földjük kizárólag kötött, folyó melléki öntéstalaj, lakosságukban pedig Szőregen, Deszken, Újszentivánon számottevő a szerb, Újszentivánon, Kübekházán a német nemzetiség aránya. Igaz, e települések gazdasági és művelődési szempontból régóta Szeged vonzáskörzetéhez tartoztak, és magyar népességükben is vannak szegedi gyökérzetűek — de célszerűbbnek látszott egy homogén, kizárólag magyar népiségű terület települési képét vizsgálóra venni. Északon a gyűjtőterület határának megvonása kis eltéréssel, Szeged és a Pallavicini uradalom egykori birtokhatárát követi, amihez hozzátehetjük, hogy a területünkkel szomszédos két település, Csanytelek és Tömörkény már a csongrádi „kistáj" része, ezért egy Csongrád város körzetére kiterjedő néprajzi kutatás terepéül kínálkozik. A Duna—Tisza közi homokhátság felé kutatóterületünk határa — Ötömöst és Pusztamérgest kivéve — Szeged és Dorozsma több évszázados közigazgatási határával esik egybe. Valamennyi szomszédos településen végeztünk tájékozódó, főleg népi építészeti anyaggyűjtést, ami — az eléggé szórványos szakirodalommal kiegészítve — lehetővé teszi a környező tájakkal való egyezések és különbözőségek legalább utalásszerű jelzését. 1. A táj településformái az Alföld településrendszerében A táj települési képét és annak változásait a 18. század elejétől a 20. század közepéig mutattuk be. Vizsgálatunk kezdő- és végpontja között a települési kép jellegében és a településformák arányát tekintve jelentékenyen megváltozott. A 18. század elején a tájon mindössze három zárt település'létezett. Szeged városa, Győ (a későbbi Algyő) és Tápé. A zárt települési formációk — faluk — további alakulása röviden összegezhető. A feudális korban két telepesközség jött létre területün2.2.Э